Az első adaptációs év (89/90-es tanév) összefoglalása

A Freinet pedagógia adaptációjának első évéről be kellett számolnom a   a KDF pályázat  értelmében. Így  erről az évről van  egy tárgyszerűnek mondható beszámoló. Amiben a lényeges elemek  kiemelésével összefoglaltam mindazt amit eredménynek  tekintettem. Mivel a  pályázat terjedelme  meghatározott volt, így  valóban  csak a  legfontosabb  tények  kerülhettek bele. 
A 4.a  osztály termének ajtaja 1988/89 (közös munka)

Amikor  elkezdtem a  Freinet pedagógia adaptálását még a rendszer váltás előtt voltunk. Ez talán a  pályázathoz mellékelt képanyagon tükröződik leginkább. A gyerekek közül a  -már korábban említett  erdészeti nevelő otthon  gyermekei - még köpenyben  jártak  iskolába. A következő évben. már ők sem.  Apróságnak tűnik   most, de akkor ez fontos változás  volt  gyerekek életében. A köpeny egyenragosító törekvése egyébként sem vált be a megelőző 30 év  alatt. Nagy megkönnyebbülés volt saját ruhájukban járni a  nevelő otthonosknak is  a későbbiekben. 

A másik - talán a mai ember  számára érthetetlen- nagy horderejű dolog volt  akkoriban, a tantárgyak közötti kapcsolatok összefogása  egy nagyobb témakörbe.

Mindig  igyekeztem csak annyiban és ott változtatni a hagyományos  rendszerhez képest, amit úgy éreztem  képes  vagyok koordinálni, amit képes  vagyok megszervezni, véghezvinni teljes  egészében. Tehát kis lépésenként haladtam.

De Freinet  gondolkodása  a pedagógiáról  ebben az esetben is beigazaolódott!

 "Nem fontos egy időben  minden  technikát alkalmazni, de összetételük logikáján  el kell gondolkodni.
 EGY nevelési módszer megváltoztatásával olyan lépést teszünk meg, amely  esetleg szükségszerűen maga után vonja a többi eljárási  mód megváltoztatását is."

Celestin Freinet (Ősz Gabi ford.41.old)

Attól, hogy a technika és rajz tárgyakat  másként  kezdtem oktatni, illetve , attól, hogy  a  beszélgető kör   bekerült  napjainkba hamar nyilvánvalóvá vált, hogy  a tanítás más  területein  is új  formákat kell használnom, ha hiteles  akarok maradni magam és a gyerekek  szemében is  természetesen.

Az első  év tulajdonképpen  arról szólt, számomra,  hogy a felmerülő belső konfliktusaimat  hogyan és mely  Freinet eszközzel  tudod "orvosolni" Nem volt   sima, és göröngyök nélküli ez az út. Átolvasva  akkori töprengéseimet- naplózásomat- bizony  sokszor  megfogalmazódott bennem, hogy  hogyan tovább, ha  a poroszos módon nem akarok dolgozni? A megoldásokat persze   mindig egy újabb "Freinet eszköz/technika  bevezetése hozta  meg.

Egy egyszerű példa erre. A beszélgető körök és  különböző előadási lehetőségek nagyon kedveltek lettek a gyerekek számára, de a 32  gyerek  rögzített idő keretben, tele közölni valóval, és a ráfigyelés örömével  akár  az egész napot  erre tudták volna fordítani.    Ez természetesen nem  volt járható út. S konfliktusokat generált, időről időre, Tehát  kellett egy olyan   eszközt találni amivel meg kellett oldani ezt a problémát. Így felajánlottam az x-dik megállapodás-újabb konfliktus után, hogy  jelöljünk ki fix időpontokat a szabadidős részből amikor sor kerülhet csoportos, vagy egyéni  előadásra, bemutatóra. Természetesen korábban is tudtam, hogy Freinet pedagógiájában  a heti tervek fontosak, de itt kapott értelmet a bevezetése. Volt egy konkrét probléma  amire  megoldást  adott. ez az eszköz. Erre a kis  táblára mindenki felrakta a maga által díszített csipeszét (csoportok a köreiket) ha  be akartak valamit mutatni, s időt atláltunk rá.

Hasonlóan került be  a munkakártyák  rendszere,  használata  az életünkbe. (88-89-ben még egyáltalán nem lehett olyan  kézműveskedésre inspriráló  könyvecskéket kapni mint manapság, így nagy újdonság volt  a  gyereknek egy egy munkakártyám)  Voltak   akik képesek  voltak  rövid magyarázat vagy megmutatás  után önállóan is meghajtogatni amit  választottam tananyagnak. Mások mellé oda kellett ülni, s ugyanakkor  z-nek y-nak is segítségre lehetett szüksége  a munkamenet egy egy   fázisában. Nem beszélve arról, hogy  szabadidőben is  lehettet  pl. hajtogatásokkal   foglalkozni. Ezt lehetetlen egy embernek  követni, segíteni. Erre   volt jó a a - tárgy alkotó -munkakártya  , ahol  a munka  fázisait meg lehetett  bármikor nézni. Innen   "kúszott" be az irodalom és környezetismeret, rajz,  nyelvtan és matematika  órákra. Segítve a munkámat a differenciálás,   az önálló munkavégzés  tanítása terén. Nem  volt  vita  a munka végzést illetően attól  a perctől, hogy mindenki maga választhatta ki melyik  feladatot végzi el.

A Freinet  pedagógia nagy előnye az is, hogy nem magányos  műfaja  a tanításnak, Természetes  módon kapcsolódhatnak be  szakemberek egy egy adott feladatra. Így én és a gyerekek is örömmel vettünk részt azokon a  foglalkzásokon amiket  más  tanár/ esetleg más szakember, vagy akár egy - egy szülő ,   tartott.

A  különböző Freinet eszközök -akár önmagukban is  használhatóak, és - a pedagógusnak   egy olyan válasz rendszert is képeznek, amire  mindig támaszkodhat , ha problémája. konfliktusa adódik akár saját magával, vagy  a tanítványokat illetően.

A prezentációban  elolvasható a KDF pályázatra  benyújtott értékelésem 1989-ben az első adaptációs év tapasztalatait illetően

http://prezi.com/e_ehtwrvqzmw/az-elso-adaptacios-ev-198889-ertekelese/