Feladatválasztás : természetes csoportalkotás

 A  munkakártyás feladat választásoknak van még egy   "hozadéka" , mégpedig, az, hogy természetes  csoportok  jönnek létre, az aktuális  érdeklődés, feladat végzés  kapcsán. Így aktuálisan jól megférnek egy  csoporton belül a különböző tudás szintű,  érdeklődésű, élet helyzetű gyerekek.  Sőt kimondottan jót tesz  a sokféleség, hiszen első  körben a csoport  tagjai  beszélik meg  egymással, hogy ki- mire  jutott a feladat végzés   során. S mivel a végén,  egy  konklúziós    összefoglalót  adnak  közre  a teljes  közösségnek , kialakul egymás  értékeinek  elfogadása,  "beemelése" a közös eredménybe.  Osztályaimban igen hamar  kialakult az együttműködésre való törekvés. A gyakori és különböző témájú / területű  együtt munkálkodások nem  szimpátia,  baráti kör kérdése volt, hanem  az adott téma, vagy feladat kapcsolta össze  őket. Így  jóval több  interakcióra, kommunikációra is   került  sor  a gyerekek között mint korábbi  osztályaimnál. A közös eredmény bemutatását nyílván eleinte azok vállalták akik szabadabban  mertek   megnyilvánulni az osztály előtt, viszont egy  év leforgása  alatt , a társak támogató közegét  érezve  mindenki gyakorlatot szerzett ebben is.
Ezt a  folyamatot  erősítik a beszélgetőkörök különböző fajtái is. A reggeli összeülésektől a feladatokhoz  szerveződő beszélgetéseken, vitákon  át,   a napot, vagy   nagyobb egységet  lezáró plénumig
Freinet a szabad  önkifejezés  technikái közé sorolta  a beszélgetést, vitát.

"Esetenként különböző témájú lehet: vagy mindenki arról  informálja a csoportot ami mondanivalója van éppen, vagy közösen választanak egy témát. Ezzel gyakorolják az önkifejezést de egymás kölcsönös meghallgatását és a gondolatcserét is.  "
Celestin Freinet: Ősz Gabi fordítása 29.old

A "90-es  évek elején még a hagyományos, fekete  fehér   tankönyveket használtuk. Aminek voltak előnyei is , hiszen egy bevitt  műalkotás reprodukciója már önmagában  figyelem felkeltő volt. Az akkori munkakártyáimat  ezért is igyekeztem  színes anyaggal vonzóvá tenni. A kiválasztott képek valamilyen  plusz információt is  hordoztak a jobb megértés, megismerés érdekében. Elég nehezen   érthető szövegek voltak ezek akkor, a   9-10 éves  gyerekek számára. Ezért inkább a szöveg azon  az elemeire   irányítottam a figyelmet, ami  közelebb  hozhatta  számukra a nehéz tartalmi  részt is.




Az 1989/90-es  tanévben vezetett osztályom igen  nagy létszámú volt.  32-en voltak. Viszont nagyon szerették a  dramatizálást, táncolást, sportot.  Így  csaknem  minden   anyaghoz kapcsoltam ezzel kapcsolatos lehetőséget is. Remek előadásokat  tudtak  rögtönözni, anélkül, hogy bármilyen  előképzéssel rendelkeztek  volna.  Ugyanezen osztálynak volt egy   elmélyülős, visszahúzódós része, nekik ezért  mindig adtam lehetőséget  arra, hogy  utána  olvassanak, búvárkodjanak  az adott témában  Az igazi nagy öröm  persze  az volt számomra mikor a  két  csoport már  nem  automatikusan  állt fel, hanem   voltak  akik   átmentek a másik  lehetőséggel is megismerkedni, kipróbálni azt.