Egy komolyabb, 2-3 hétre, vagy akár hónapra elnyúló téma-projekt (pl. Én
–élmény, TV mesék) sok energiát emészt fel, s utána már várják a gyerekek a
nyugodtabb, gyakorlósabb, egyszerűbb feladatokkal rendelkező időszakot.
Ilyenkor lehetett a gyakorlásokkal jól elmélyíteni a tananyag aktuális részét,
hiszen belülről fakadóan szívesen ültek a monotonabb, egyszerűbb, vagy csak egy irányú figyelmet kiváltó feladatok
fölött. A tanulás folyamatában fontos
rész a gyakorlás, s annak eredményét közvetlenül is , azonnal tapasztalták magukon,
a gyorsabb feladatvégzésekkel, biztosabb tudással..
Ugyanakkor nem kellett tartaniuk attól, hogy
lemaradnak, hiszen mindenki annyi időt fordíthatott a gyakorlásra amennyire
szüksége, volt ahhoz, hogy biztos lehessen a tudásában.
Pedagógus szerepem ebben a fázisban a tanulók
gyakorlásainak irányítása, visszajelzések megtétele volt- esetleg plusz
gyakorló feladat elkészítése, a feladat elvégzésének segítése volt.
Ebből a kívülálló számára az volt látható, Freinet
osztályaimban, az, hogy épp egy gyerekkel, vagy kisebb csoporttal foglalkoztam,
míg a többiek egyedül, vagy kis csoportban önállóan dolgoztak. Páran festettek, miközben egy másik csoport
számolta az aktuális feladatot, vagy esetleg olvasott, kézműveskedett, esetleg
játszott, vagy csendben beszélgetett.
Ez nem működött magától, természetesen.
A tanítási nap elején elmondtam, mindig, hogy mit, és
hogyan terveztem az napra. Melyek azok, ami mindenkinek feladat,
s melyek azok, amelyek nem. Közösen vagy csoportosan, egyedül végezendőek.
Általában közös – frontális tevékenységgel kezdtem a
tanítási napokat, amely akár egy közös testgyakorlat, vagy épp egy irodalmi anyag
matematikai témájú rész, nyelvtan, vagy környezetismeret tananyag volt.
A projektek közötti hétköznapok is igen komoly
munkával teltek tehát, csak más jellegűekkel. Sok olvasással, írással, számolással,
kísérletezgetéssel, rajzolással, kézműves tevékenységgel. Általában ilyenkor volt
idő az osztályújságok anyagának összeállítására, szerkesztésére. Ebben az
időszakban született a legtöbb önálló könyvecske. Mint pl. az alábbi is, az aznapi irodalmi
anyag „mellék termékeként”, mert egyik tanuló, úgy gondolta, hogy a sok rajzból
összeállíthatnánk egy önálló könyvet. Még nem tudtak leírni hosszabb
mondatokat, így én írtam le amit
elmondtak rajzaikhoz. A rajzok, és a mondataik is jól mutatják, hogy milyen sok
élmény, mondanivaló volt bennük, s azt milyen, könnyedén tudták megfogalmazni,
akár szóban, akár grafikusan. Ehhez nyílván hozzájárult az egymást elfogadó
légkör, s a számtalan megnyilvánulási lehetőség / gyakorlat, amelyben, az első
félévben részük volt.
A teljes könyvecske itt látható:
http://prezi.com/bod65naf6p33/allatok-konyve-1-osztaly-februar/
A másik ide kívánkozó könyvecske egy későbbi
osztályom által készült. 1997. január első napjaiban. 3. évfolyamosak voltak akik készítették, Jól látható, hogy mind esztétikailag, mind tartalmilag teljes mértékben teljesítették 3-os tanulóktól elvárandó színvonalt. S nem egy - kettő, hanem mindannyian.
A Freinet-s
hétköznapok egyike ez is, amikor is a téli szünet élményei a beszélgető kör után, az
aznapi írás óra anyagává vált.
A táblára felírtam az összes olyan szót, ami
röviden az élményeikről, a téli szünetben velük töténtekről szólt. ( karácsony, ajándék, legó, stb.) Egy óriási szóhalmaz
jött így létre, melyből mindenki aztán kiválogatta azokat, amit sajátjának
gondolt, s ezeket leírta vonalas füzetlapra.
(Ez már önmagában is komoly feladat volt, hiszen ahhoz, hogy kiválassza a saját magára vonatkozókat, el kellett olvasnia az összeset ami a táblán volt. Ezzel egyrészt gyakorlta az olvasást, másrészt döntéseket is kellett hoznia minden egyes szónál magában, hogy fontos-e számára a feladatában vagy sem. )
Döntési ereménye egy saját gyűjtemény lett a szünetről, melyből átszínezte azt, amelyikről egy kis rajzot is tudott / akart készíteni. Végül röviden leírta a konkrét élményt, eseményt, ami a szóhoz kötődött benne.
Így készültek el az egyéni élménylapok, amiket aztán a füzetbe is le kellett írniuk. A hibás szavak kijavításával természetesen. Viszont nem lett belőle végül is összefűzött könyvecske, mert hiányoztak páran, s a pótlásra aztán valahogy nem került sor .
(Ez már önmagában is komoly feladat volt, hiszen ahhoz, hogy kiválassza a saját magára vonatkozókat, el kellett olvasnia az összeset ami a táblán volt. Ezzel egyrészt gyakorlta az olvasást, másrészt döntéseket is kellett hoznia minden egyes szónál magában, hogy fontos-e számára a feladatában vagy sem. )
Döntési ereménye egy saját gyűjtemény lett a szünetről, melyből átszínezte azt, amelyikről egy kis rajzot is tudott / akart készíteni. Végül röviden leírta a konkrét élményt, eseményt, ami a szóhoz kötődött benne.
Így készültek el az egyéni élménylapok, amiket aztán a füzetbe is le kellett írniuk. A hibás szavak kijavításával természetesen. Viszont nem lett belőle végül is összefűzött könyvecske, mert hiányoztak páran, s a pótlásra aztán valahogy nem került sor .
A téli szüneti élményei harmadikos gyerekek szemével 1997-ben
S itt megint egy
fontos alappilléréhez értem a Freinet pedagógiának. Az egyéni munkákból összeálló közös produktumhoz. Amelybe mindenki beltartozik, függetlenül az aktuális teljesítmény színvonalától.
Ez legalább olyan
fontos része a Freinet pedagógiának, mint a szabad önkifejezés különböző
útjai, lehetőségei.