Harmadik évfolyamtól az irodalom és történelem összekapcsolódása igen kedvelt anyag rész., Ma már a tankönyvek gazdag képzőművészeti alkotásokkal és fotókkal bővítetten tárják a gyerekek elé a korszakokat, ami bizonyára kedveltebbé, érdekesebbé teszi ezt az anyag részt, de úgy látom, hogy a a '90-es évek elején készített munkakártyaim többet adtak a gyerekek számára ennél.
Ennek illusztrálására most a Nemzeti dalhoz készített, munkakártyákat veszem sorra.
Mivel a munkakártyák egyszerre kerültek bemutatásra, így a rajta lévő kép anyag - egymás mellettiségükkel széles skálán mozgó vizuális ismeret anyagot tartalmaz. Egyrészt a kor történeti, másrészt a karakter ábrázolásban és jelenre utaló átkapcsolásokkal (Nemzeti múzeum, zászló) "szólította" meg a gyerekeket.
Másrészt a feladatokat úgy állítottam össze, hogy azok mindegyike kapcsolatban legyen a Nemzeti dallal, de más - más aspektusból közelítse meg azt.
Így mindenki megtalálhatta azt, a - neki leginkább megfelelő- megközelítési módot, ami személyes élménnyé emelhette számára ezt - az amúgy kötelező, és teljes egészében- - megtanulandó költeményt.
Március 15-t már addigra sokszor megünnepelték a gyerekek az óvodától kezdve, viszont a tapasztalatom az volt, hogy ismereteik e téren teljes mértékben összekeveredtek más nemzeti ünnepek eseményeivel, korszakot és műveket, eseményeket tekintve is. Persze ez természetes , hiszen csak az ünnepléshez kötődő élmények, ismeretek halmazából kiemeltek valamit ami számukra fontosabb, meghatározóbb volt a többinél.
Én azt céloztam meg ezekkel a kártyákkal, hogy válasszanak kedvük szerint egy utat, amit bejárva sajátjukká tehetik, így mélyebben rögzíthetik a műhöz kapcsolható ismereteiket. Ez egy fordított út, fordított megközelítés mód. Először legyen egy élmény (vizuális, auditív, feladatbeli) s annak kapcsán jöjjön be a mű ami tanulandó tananyag.
Lehetett ez zenei kapcsolat
Belső-kép kapcsolat
Hangulati - érzelmi kapcsolat
Vizuális élmény kapcsolat
Elemző-analizáló kapcsolat.
Mindegy. A lényeg, hogy személyes legyen ez a kapcsolat. Róla szóljon, az Ő saját világához kapcsolódjon.
S mivel a kész produktumok bemutatásra, ismertetésre kerültek, az is rögtön látható, tapasztalható volt, hogy hány féle képen viszonyulunk ugyanahhoz a témához. Így a tolerancia gyakorlottá, az élet természetes részé vált. S minden ilyen egység azt mutatta meg számunkra, hogy mennyivel gazdagabbak vagyunk a sokféleségünkkel, mintha csak egy megoldási mód lenne az igazán jó válasz.
Az persze nem volt kérdés, hogy a verset meg kellett tanulni, sőt akár többet is az adott témához kötődően. A vers tanulás technikája azonban már egy másik kérdés. Ha megvan a szándék, a vágy, vagy akárcsak elvárás , akkor azt is meg kell tanítani, a gyerekeknek, hogy hogyan lehet egy verset hatékonyan, könnyen megtanulni. S ez a technika nem feltétlen a végnélküli újra olvasások módszere. De erről majd egy másfajta munkakártya kapcsán esik szó a későbbiekben
Ennek illusztrálására most a Nemzeti dalhoz készített, munkakártyákat veszem sorra.
Mivel a munkakártyák egyszerre kerültek bemutatásra, így a rajta lévő kép anyag - egymás mellettiségükkel széles skálán mozgó vizuális ismeret anyagot tartalmaz. Egyrészt a kor történeti, másrészt a karakter ábrázolásban és jelenre utaló átkapcsolásokkal (Nemzeti múzeum, zászló) "szólította" meg a gyerekeket.Másrészt a feladatokat úgy állítottam össze, hogy azok mindegyike kapcsolatban legyen a Nemzeti dallal, de más - más aspektusból közelítse meg azt.
Így mindenki megtalálhatta azt, a - neki leginkább megfelelő- megközelítési módot, ami személyes élménnyé emelhette számára ezt - az amúgy kötelező, és teljes egészében- - megtanulandó költeményt.
Március 15-t már addigra sokszor megünnepelték a gyerekek az óvodától kezdve, viszont a tapasztalatom az volt, hogy ismereteik e téren teljes mértékben összekeveredtek más nemzeti ünnepek eseményeivel, korszakot és műveket, eseményeket tekintve is. Persze ez természetes , hiszen csak az ünnepléshez kötődő élmények, ismeretek halmazából kiemeltek valamit ami számukra fontosabb, meghatározóbb volt a többinél.Én azt céloztam meg ezekkel a kártyákkal, hogy válasszanak kedvük szerint egy utat, amit bejárva sajátjukká tehetik, így mélyebben rögzíthetik a műhöz kapcsolható ismereteiket. Ez egy fordított út, fordított megközelítés mód. Először legyen egy élmény (vizuális, auditív, feladatbeli) s annak kapcsán jöjjön be a mű ami tanulandó tananyag.
Lehetett ez zenei kapcsolat
Belső-kép kapcsolat
Hangulati - érzelmi kapcsolat
Vizuális élmény kapcsolat
Elemző-analizáló kapcsolat.
Mindegy. A lényeg, hogy személyes legyen ez a kapcsolat. Róla szóljon, az Ő saját világához kapcsolódjon.
S mivel a kész produktumok bemutatásra, ismertetésre kerültek, az is rögtön látható, tapasztalható volt, hogy hány féle képen viszonyulunk ugyanahhoz a témához. Így a tolerancia gyakorlottá, az élet természetes részé vált. S minden ilyen egység azt mutatta meg számunkra, hogy mennyivel gazdagabbak vagyunk a sokféleségünkkel, mintha csak egy megoldási mód lenne az igazán jó válasz.
Az persze nem volt kérdés, hogy a verset meg kellett tanulni, sőt akár többet is az adott témához kötődően. A vers tanulás technikája azonban már egy másik kérdés. Ha megvan a szándék, a vágy, vagy akárcsak elvárás , akkor azt is meg kell tanítani, a gyerekeknek, hogy hogyan lehet egy verset hatékonyan, könnyen megtanulni. S ez a technika nem feltétlen a végnélküli újra olvasások módszere. De erről majd egy másfajta munkakártya kapcsán esik szó a későbbiekben