Alföld 1. - munkakártya-

A  nagy tájegységek  megtanulása  csak a  bevezető része a negyedikes   földrajzi   résznek környezetismeretből. A tankönyvek , munkafüzetek igyekeznek változatosan, sok képanyaggal, érdekességgel megismertetni a tanulókat ezzel a témakörrel (is).
 
Csak ezekből a szövegekből - munkafüzeti feladatokból nem  jön létre  egy  olyan tudás, amire a későbbiekben építeni lehet. Nem tanulnak meg  belőle  a gyerekek "földrajziul" tanulni.

Márpedig az  fontos minden tantárgy  és tananyag esetében, hogy  legyen egy alap, amire felépíthető a későbbiekben a többi ismeretanyag.
 
El kell sajátítani szakkifejezéseket - fogalmakat amelyek az adott tantárgyban biztosítják, hogy legyenek  kapcsolódási pontok egymás felé.
 
Ha  nem tudja minden tanuló, hogy hol található  az Alföld(nek) nevezett tájegység, akkor hiába mondjuk  róla  a magunkét, nem lesz  hova "kötnie" .

Ezért  itt is / ebben is/  volt egy  ismeret / fogalom minimum, amit mindenkinek el kellett sajátítani. Csakhogy az teljesen  változó, hogy kinek, mennyi időre mennyi  gyakorlásra,    van szüksége ehhez.
 
Ez a dia sorozat "csak " a közös fogalomrendszer megteremtését szolgálja . Nagyon hasonlít a táblai magyarázathoz, azokhoz amelyek mindig kísérték  munkámat. Egyszerű, gyors - lényegre törő  vázlat valójában.

Azt tanítja  hogy  pár szóval és kis rajzzal, is rögzíthetők a lényeges  dolgok -amit aztán csak "fel kell öltöztetni"  az érdekességekkel, ismeretekkel.

Ez nagyon fontos az észszerű  tanuláshoz.
Segítség nyújtás.
Bármikor  megnézhető, lejátszható, tehát  ugyanúgy működik mint  a papír alapú munkakártya  csak modernebb "kiadású".



Még nem találtam  meg a  megoldást a ppt-s beágyazáshoz , így csak a kész dialapokat  adom közre

Már az problémát okoz , hogy az Alföld  két nagy tájegységét a Kiskunságot és  Nagykunságot más névvel is  illetjük. S bizony  felváltva  használjuk a két elnevezést, akár egy   egységen belül is.

A nyilak szerepére , használatára, én már első osztálytól neveltem tanítványaimat, Negyedikre  az már teljesen természeteses volt  számukra, hogy   a  nyilakkal  ok-okozati következményeket jelenítünk meg, vagy visszautalunk- rámutatunk valamire.

 Az ismertből kiindulva , az új ismeretek felé haladva, és kapcsolva   valami olyan  dologhoz, amit ismernek már.