Írott betűk tanítása Freinet-s gyakorlatomban 1. rész magánhangzók

Kisiskolás korom meghatározó emlékei közé tartozik,  a naponta gyakorolt írások sokasága. Szófogadó gyerek lévén ez elég hamar természetessé vált számomra, talán nem is nagyon berzenkedtem ellene, de voltak könnyekkel  foltos  lapok is. Végül is  megtanultam írni bal kezes lévén - a jobb kezemmel. Felső tagozatban már  gördülékenyen  ment az írás, sőt kifejezetten fontos volt  számomra hogy mindegyik füzetem szép és rendezett legyen. Aztán jött a szakközépiskola, ahol azzal indultunk neki a tanulmányoknak, hogy  2 szaktárgyból sem  volt tankönyvünk. - Nem készült el időre -, így maradt a jegyzetelés  az órákon.  Gyorsan kellett jegyzetelni, hogy minél többet  meg tudjak őrizni magamnak az elhangzottakból. A gyorsaságtól, a stressztől szépen  előjöttek a   betű cseréim is, persze  csak én olvasgattam már, így nem volt  különösebb jelentősége.
Így amikor  a tanítói pályára kerültem , két szilárd tudásom már  volt, hogy a betű csere megmarad az  emberben,  legfeljebb ha van elég idő az "átfordításra"  az  agynak akkor  tünet mentessé tehető. Másrészt, az, hogy az írás mennyiség túlzott növelése  nem segíti a problémán, sőt kifejezetten árt.  Ugyanakkor persze  tudtam azt is, hogy írni viszont kell és  az írás ütem is fontos, hogy  normál szintűvé emelkedjen az évek során. De itt is, mint  mindenben, a tanítói munka során a fokozatosságnak, és felépítettségnek  s nem utolsó sorban az  értelemmel bírásnak tulajdonítottam a legnagyobb szerepet.
 
Írás tanító könyvet nem állítottam össze, s nem használtam a betűelem tanításokat sem. A második félévben  mikor az írást kezdtem el tanítani, rögtön  a lényegre  tértem,  mégpedig arra hogy  az eddig tanult nyomtatott betűknek van  úgynevezett írott alakjuk is , és most azoknak a megtanulása  következik.
 
Nem aggódtam a betűelem gyakorlások hiánya miatt, hiszen oly sokat  rajzoltak, színeztek, vágtak, ragasztottak az előtte  lévő időben, hogy a finommotorikai  mozgásuk igazán  megfelelő volt. S az írás tanulásuk engem igazolt.
 
Egyrészt meglepően gyorsan megtanulták a betűket írni, másrészt -mivel rögtön értelmes  szavakkal  gyakoroltunk - év végére  ugyanott tartottak ütemben és másolásos, tollbamondásos írás feladatok elvégzésében , mint más  elsősök.

Ahogy az olvasás tanításnál, itt is  a magánhangzók  tanításával kezdtem, - bár más  sorrendben, mint az olvasás tanításnál volt.
Ebből is mindenkinek  saját "könyve " lett a folyamat végére.

A folyamat itt azonos  sorrendből állt, könnyű volt megjegyezniük.

Először én táblára, nagyban , magyarázatokkal segítve , leírtam az adott betűt
  • Utána  mindenki  írólapon gyakorolhatta  saját  magának postaironnal (erre   nagyon jó a mágneses  rajztábla is) . Ezek még nem kerültek be a  könyvükbe.
  • A következő lépés a vonalas  papírra történő gyakorlás  volt,  (harmadikos  füzet lapokra). Ezeket előírtam egy-két  betűvel, amit ők átírtak, s  ujjnyi hely kihagyásával  megismételték ahányszor kifért  a sorban. Ha elsőre  nem ment  akkor  semmi baj,  jöhetett egy másik  előírt lap.  A könyvükbe az került beragasztásra  amit maguk  megfelelőnek tartottak.
Ez a munka folyamat ismétlődött a  betűk tanítása  során végig.

Itt  most az összes   magánhangzót  egyszerre adom közre, de  természetesen ez  1-3 hét munkája
Mivel ekkor már az egyes  számot  tudták írni, ezért az ahhoz nagyon hasonló kis i-vel kezdtem,

amelyet természetesen a u-ú-ü-ű  betűk követtek.

 A következő csoport  a kerekített betűk csoportja: o-ó-ö-ő- a-á

Mivel ekkorra már  tudtak olvasni, abba  már külön energiákat nem kellett fektetni, hogy az ékezetnek milyen  fontos szerepe van.  S mint látható, az is  természetes  volt már számukra, hogy kéréseket, kívánalmakat már nyomtatott  formában  fogalmaztam meg a feladat lapjaikra.

Erre azért is szükség volt, mert  az idejüket, nagyrészt már maguk osztották be. Eldönthették , hogy a tanítási nap  melyik részében  végzik el az írás feladatot.
Elvárásom nem a betűk számára  vonatkozott, hanem a kivitel minőségére.

Meggyőződésem, hogy  írás ütem fokozása nem azzal érhető el, ha sokszor  leíratjuk a betűket  külön külön.

Amikor már a szavak írása kerül  "terítékre", az önmagától beindítja az írás ütem növekedését is.