Kisiskolás korom meghatározó emlékei közé tartozik, a naponta gyakorolt írások sokasága. Szófogadó gyerek lévén ez elég hamar természetessé vált számomra, talán nem is nagyon berzenkedtem ellene, de voltak könnyekkel foltos lapok is. Végül is megtanultam írni bal kezes lévén - a jobb kezemmel. Felső tagozatban már gördülékenyen ment az írás, sőt kifejezetten fontos volt számomra hogy mindegyik füzetem szép és rendezett legyen. Aztán jött a szakközépiskola, ahol azzal indultunk neki a tanulmányoknak, hogy 2 szaktárgyból sem volt tankönyvünk. - Nem készült el időre -, így maradt a jegyzetelés az órákon. Gyorsan kellett jegyzetelni, hogy minél többet meg tudjak őrizni magamnak az elhangzottakból. A gyorsaságtól, a stressztől szépen előjöttek a betű cseréim is, persze csak én olvasgattam már, így nem volt különösebb jelentősége.
Így amikor a tanítói pályára kerültem , két szilárd tudásom már volt, hogy a betű csere megmarad az emberben, legfeljebb ha van elég idő az "átfordításra" az agynak akkor tünet mentessé tehető. Másrészt, az, hogy az írás mennyiség túlzott növelése nem segíti a problémán, sőt kifejezetten árt. Ugyanakkor persze tudtam azt is, hogy írni viszont kell és az írás ütem is fontos, hogy normál szintűvé emelkedjen az évek során. De itt is, mint mindenben, a tanítói munka során a fokozatosságnak, és felépítettségnek s nem utolsó sorban az értelemmel bírásnak tulajdonítottam a legnagyobb szerepet.
Írás tanító könyvet nem állítottam össze, s nem használtam a betűelem tanításokat sem. A második félévben mikor az írást kezdtem el tanítani, rögtön a lényegre tértem, mégpedig arra hogy az eddig tanult nyomtatott betűknek van úgynevezett írott alakjuk is , és most azoknak a megtanulása következik.
Nem aggódtam a betűelem gyakorlások hiánya miatt, hiszen oly sokat rajzoltak, színeztek, vágtak, ragasztottak az előtte lévő időben, hogy a finommotorikai mozgásuk igazán megfelelő volt. S az írás tanulásuk engem igazolt.
Egyrészt meglepően gyorsan megtanulták a betűket írni, másrészt -mivel rögtön értelmes szavakkal gyakoroltunk - év végére ugyanott tartottak ütemben és másolásos, tollbamondásos írás feladatok elvégzésében , mint más elsősök.
Ahogy az olvasás tanításnál, itt is a magánhangzók tanításával kezdtem, - bár más sorrendben, mint az olvasás tanításnál volt.
Ebből is mindenkinek saját "könyve " lett a folyamat végére.
A folyamat itt azonos sorrendből állt, könnyű volt megjegyezniük.
Először én táblára, nagyban , magyarázatokkal segítve , leírtam az adott betűt
Itt most az összes magánhangzót egyszerre adom közre, de természetesen ez 1-3 hét munkája
Mivel ekkor már az egyes számot tudták írni, ezért az ahhoz nagyon hasonló kis i-vel kezdtem,
amelyet természetesen a u-ú-ü-ű betűk követtek.
A következő csoport a kerekített betűk csoportja: o-ó-ö-ő- a-á
Mivel ekkorra már tudtak olvasni, abba már külön energiákat nem kellett fektetni, hogy az ékezetnek milyen fontos szerepe van. S mint látható, az is természetes volt már számukra, hogy kéréseket, kívánalmakat már nyomtatott formában fogalmaztam meg a feladat lapjaikra.
Erre azért is szükség volt, mert az idejüket, nagyrészt már maguk osztották be. Eldönthették , hogy a tanítási nap melyik részében végzik el az írás feladatot.
Elvárásom nem a betűk számára vonatkozott, hanem a kivitel minőségére.
Meggyőződésem, hogy írás ütem fokozása nem azzal érhető el, ha sokszor leíratjuk a betűket külön külön.
Amikor már a szavak írása kerül "terítékre", az önmagától beindítja az írás ütem növekedését is.
Ahogy az olvasás tanításnál, itt is a magánhangzók tanításával kezdtem, - bár más sorrendben, mint az olvasás tanításnál volt.
Ebből is mindenkinek saját "könyve " lett a folyamat végére.
A folyamat itt azonos sorrendből állt, könnyű volt megjegyezniük.
Először én táblára, nagyban , magyarázatokkal segítve , leírtam az adott betűt
- Utána mindenki írólapon gyakorolhatta saját magának postaironnal (erre nagyon jó a mágneses rajztábla is) . Ezek még nem kerültek be a könyvükbe.
- A következő lépés a vonalas papírra történő gyakorlás volt, (harmadikos füzet lapokra). Ezeket előírtam egy-két betűvel, amit ők átírtak, s ujjnyi hely kihagyásával megismételték ahányszor kifért a sorban. Ha elsőre nem ment akkor semmi baj, jöhetett egy másik előírt lap. A könyvükbe az került beragasztásra amit maguk megfelelőnek tartottak.
Itt most az összes magánhangzót egyszerre adom közre, de természetesen ez 1-3 hét munkájaMivel ekkor már az egyes számot tudták írni, ezért az ahhoz nagyon hasonló kis i-vel kezdtem,
amelyet természetesen a u-ú-ü-ű betűk követtek.
A következő csoport a kerekített betűk csoportja: o-ó-ö-ő- a-á
Mivel ekkorra már tudtak olvasni, abba már külön energiákat nem kellett fektetni, hogy az ékezetnek milyen fontos szerepe van. S mint látható, az is természetes volt már számukra, hogy kéréseket, kívánalmakat már nyomtatott formában fogalmaztam meg a feladat lapjaikra.
Erre azért is szükség volt, mert az idejüket, nagyrészt már maguk osztották be. Eldönthették , hogy a tanítási nap melyik részében végzik el az írás feladatot.
Elvárásom nem a betűk számára vonatkozott, hanem a kivitel minőségére.
Meggyőződésem, hogy írás ütem fokozása nem azzal érhető el, ha sokszor leíratjuk a betűket külön külön. Amikor már a szavak írása kerül "terítékre", az önmagától beindítja az írás ütem növekedését is.