![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg5F4tiaRO2fNoiJ1bFUmnXlcNtzYf6GlXLISPHBuPU8f59_Gey6T3DYckpwzma3zhBFEYTfjG0QIWpdL9KToFVguT_uqIpUhZzHrwbgzfdHe7IB9LkoTwVo9GySnQZra4ikH8oJME38Xo/s320/002.JPG)
Munkám elismeréseként lehetőséget és anyagi támogatást is. kaptam Magyarországi Freinet Alapítványtól, hogy elmehessek és részese lehessek egy héten át a POITIERS-i nemzetközi Freinet találkozónak. Köznapi nevén a R.I.D.E.F.-nek. Már korábban említett barátnőmmel Komáromi Katival és kollégámmal.
Már maga az utazás is életre szóló élmény volt számomra. A 20 órás vonatozás során, az elsuhanó tájakat igyekeztem minél teljesebb módon megőrizni magamban. Aludni nem igen tudtam, bár volt fekvőhelyünk, de az izgatottságtól csak rövideket szunyókáltam, s a pirkadattal már a folyosón álltam , hogy minél többet láthassak a körülöttem lévő tájból. Így ezek a képek oly mélyen rögzültek bennem, hogy a mai napig "előhívhatók", felidézhetők bármikor.
Franciaországot a reggeli készülődésében láttam meg tehát, ahogy a falvai, kisvárosai "éledtek" .
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgrqWEtf6xQuRqgxxJkv0swtzwLXRxPRQgdBZhySONlMrEmqiqGuZOAB7irGTkut4c8uv2G26T1oj8W7EzgS7XR-tnwY-OU3DCCFQofehIYZld8qQr66ZonDpvKppWrzfwsGjE80nIcMP0/s320/003.JPG)
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhaWQ1tYOEQWh9Ei1Dr3RcrnSabx-4vNLS5sKb1RE3CyFVM5jiFTEZuKoNJENz-artXo4658eodA1FMSrR_i5qwLDZM7kVfAInBXOiu6OXynLPriSGhljI8CmnB5PFGxloVDhp34KKMRw8/s320/004.JPG)
Reggel 10 körül gördült be vonatunk - a legendás Orient expressz- az EST pályaudvarra., s onnan talán délután 2 körül volt csatlakozásunk a TGV-re, Mindössze bő 3 óránk volt arra, barátnőmmel, Katival, hogy Párizst "megismerhessük. Így úgy döntöttünk, hogy nem indulunk a nevezetességek megtekintésére, hanem a "hétköznapi" Párizst "térképezzük " fel. Mindent ami utunkba került, az alatt a 3 óra alatt. Sétáltunk a Szajna partján, átmentünk 2 hídján. Betértünk egy templomba, és egy könyvesboltba, egy pékségbe és egy áruházba. Ettünk egy szendvicset és beültünk egy mellékutcában egy kávéra is. Mentünk csak a fejünk után, szabadon, ügyelve arra, hogy kellő közelségben legyünk azonban a pályaudvarhoz is. Az idő gyönyörű volt. Körülölelt bennünk a fény, ragyogtak a fák levelei és a hófehér házfalak, csillogtak az ablaküvegek. Mint minden városban valószínűleg, de ez más volt mégis. Ez PÁRIZS volt Álmélkodtunk és boldogok voltunk már attól a ténytől is, hogy ott sétálhatunk ahol vagyunk éppen.
Vettem egy útikönyvet Párizsról, s itthon beleragasztottam saját fotóim egy részét. Azokat amelyek illetek az album képeihez