Tanulom a közírást , szívem legkedvesebb témájáról az oktatásról.
Most rájöttem, hogy befogadhatalan, pedig a célom az, hogy közérthető legyek. Sok, bonyolult, átláthatatlan. Vagyis mindazt elkövettem amit egy mindent átadni akaró pedagógus tesz jószándékában a diákjaival óráról, órára, és ami ellen ágálok évtizedek óta. Nem a szándék ellen ágálok természetesen , mert ez mozgatórugója a pedagógusnak, hanem a "ráöntés" ellen.
Gondoltam kitörlöm a legutóbbi bejegyzést, de aztán előugrott Freinet-es énem, aki nem alkalmazza a piros ceruzás aláhúzást, a lapkitépést, vagy hasonló dolgokat. Helyette a hibás szóra, mondatra rárajzol egy figurát, -lepkét, fát, házikót bármi ilyesmit- ami elfedi a hibát - s utána leírja helyesen. Ez az írás is egy ilyen javítás kíván lenni. Rohanni szeretnék, átadni mindazt amit megtapasztaltam, megértettem az évtizedek során, de a sok évtized mindennapja nem zippelhető össze , és nem lehet csak úgy odaadni, hogy bogozza ki, aki kíváncsi rá.
Ha hatni szeretnék igazán a közoktatásunkra!
Márpedig szeretnék hatni, szeretnék változtatni a rossz és téves utakon!
Ezért egy új írással próbálok visszatérni arra az útra ami a "Freinet-és javítás". Ami közérthető és befogadható bárki számára.
----------------
Fogalmam sem volt milyen lesz az 1988-as tavasziszünetes Freinet tábor, de egy jó ismerősöm Horváth Attila oktatáskutató írt egy levelet előtte nekem, hogy azt gondolja nekem oda el kellene mennem. Ez még nem hozta meg a teljes döntésemet de egy másik körülmény igen! Kiderült, hogy vihetem magammal a gyermekeimet is, és ez döntő szempont volt, hiszen nem lett volna kire hagynom őket a tábor idejére. Így hárman belevágtunk ebbe a teljesen ismeretlen "kalandba".
Itt ismertem meg Horváth H Attilát aki az előbb említett Horváth Attila kutatótársa volt az OKI -ban Galambos Ritát középiskolai francia tanárt, tankönyv írót, aki hivatalosan Horváth H. Attillával együtt a tábor vezetői voltak és Ősz Gabriellát, aki más úton, az eszperantó mozgalom keretében, tőlük teljesen függetlenül találkozott a Freinet-pedagógiával már régebben , és alkalmazta is a munkájában. Hozta magával az írógépét és szitanyomó másolóját is, valamint betűnyomdáját is, ami fakockákra ragasztott betűkből állt.
Önmérsékletet tanúsítva nem részletezem a tábor mindennapjait, csak pár mozzantát emelem ki -pedig minden eseménye, minden perce, maga volt a teljes és szokatlan újdonság, és egyben nagyon intenzív belső lélektani utazás is.- Ezekből emelek ki most egyet s a későbbi írásokban is néhányat, ami aztán iránytű, és támpont volt a későbbi évtizedeim során.
TANULÁSI ÉLMÉNY volt a szó legszorosabb értelmében.
Az egyik nap, -már pár Freinet technikát megtapasztalva Ritával egy kis szobában ültünk 8-10-en talán, s azt kérte, hogy az általa hozott újságokból válasszunk ki egy önmagunkra jellemző képet , tépjük ki az újságból, majd mondjuk el , hogy az a bizonyos kép mit mond el saját magunkról, hogyan-mit jellemez belőlünk? Francia, angol, német újságok voltak.
Szorongató érzés volt számomra a feladat teljesítése, amire a mai napig emlékszem. Arra már nem, hogy mit választottam konkrétan, -valami kötéssel kapcsolatos kép volt- de arra igen, hogy milyen nehéz volt döntenem. Több kép mellett voltak érveim és ellenérvem. Rohantak a fejem az ellentétes gondolatok pró és kontra . Az idő meg rohant és a kitűzött időpontra választani kellett.
Később minden egyes munkáltató kártyám készítésekor bennem volt ez a belső tapasztalat -önmagamról-.
- Azzal a céllal írtam a feladatokat, a kártyákra, hogy bár a kép majd az elsődleges választást fogja hozni a gyerekek számára, de maga a feladat választása lesz a fontos döntési tényező!
- Melyik feladat lesz az amivel akkor és ott meg tud, vagy meg akar bírkózni?
- Gyakorlása , elmélyitése egy régebben tanult anyagnak?
- Vagy épp továbblépési lehetőség egy másik terület felé?
- Vagy az aktuális érzések, gondolatok leírására, eljátszására, megjelenítésre inspirálja választóját?
