1990. júniusa. 4. osztályos tanulóimmal a tanév végére, és a búcsúra készülünk. Felső tagozatosak lesznek. Ekkor még nem tudtam biztosan, hogy a következő évben is taníthatom-e Őket?
S bár csak két évet voltunk együtt, de micsoda két év volt az!
Mindenből valahogy extrán jutott . Bánatból és örömből is egyaránt. Az osztály fele kollégista volt - az utolsó ilyen osztályom. ( A következő tanévben már nem indul elsőben un. "intézetis osztály", mert a 30 éve működő Erdészeti Nevelőotthon már nem vesz fel elsősöket. )
Az soztály, Ők mindannyian együtt adtak hitet, erőt, kitartást a további Freinet adaptációs munkámhoz, későbbi Freinet osztályaimhoz.
Két verssel kezdem, - az újságból írtam ki, tehát az ő írásaik.. Szövegén nem változtattam, csak "formába öntöttem". Remélem nem bántom meg vele íróját. Képei, szavai elbűvölnek ma is. S ez csak úgy kifolyt tollából, minden erőlködés nélkül. Jött magától!
Gyémántszárnyakon,
a lány kibontott haján
Suhog az angyalsereg
Égen szikrázó hópehely
Mint dércsípte vidék
Végtelen füstölő köd
Páratündér pityereg
Csillagváros ringat
Vidám, ezüst álmú időt
Halkan, csoda közepén nézem.
Hajnal száll messzi
Szétgurult gyöngyök,
Lehelet könnyű. őszi arany ménjein
Éjféli fiú csenget
A másikat azért, mert oly egyszerű és tiszta, minden sallangtól mentes, őszinte vers, hogy ezzel bűvöl el.
Éjjel
Éjjel 11-kor jó sötét volt
És ébren vagyok még
Lépteket hallok.
Felkiáltok.
-Hé, ki az ?
-Mi keresnivaló itt?
Félek!
Nem válaszolt senki sem-
S akkor itt az újság teljes terejedelmében
Voltunk színházban is közösen. Esti előadáson. Az azóta legendává vált " A PADLÁS" -t néztük meg, 1989 őszénvagy '90 taaszán , ami hatalmas élmény volt mindannyiunk számára. Legtöbbjük akkor volt életében először színházban.
Erre az előadásra utal az én lapom. ( Akkor még nem volt Yuo Tube, hogy belenézhessünk bármikor ha kedvünk tartja. https://www.youtube.com/watch?v=K_MiZ3UD63k)
https://www.youtube.com/watch?v=zqZKsmXItjI
