a MI újságunk7.szám

Korábban már  írtam, hogy az első olyan osztályomat ahol a Freinet pedagógia  adaptációját  elkezdtem, ötödik osztályban is  tanítottam. Összevont rajz és technika tárgyban, s a magyar  nyelv is irdalom is megmardt   a Freinet pedagógia rendszerében, -a  már korábban említett,- búbánatvölgyi ismerettségből kialakult  barátság   okán óraadói  státuszban dolgozó kollégám által.
 
Szép idő volt ez, azért is mert, két  Freinet szellemben tanító pedagógus, egy iskolában, sőt egyazon osztályban  dolgozott. Érdekes  volt  azért is, mert az osztály többi órái hagyományos pedagógiai keretben zajlottak. Hatottak egymásra  jó és  rossz értelemben is.
 
Az osztályújság készítés megmaradt  még ebben az évben náluk.
Írásaik igazi  gyöngyszemek nekem, különösen, ha összehasonlítja az ember az első  szám,  írásaival.
Iagzán sajátjukká vált eddigre az  osztályújság. Nem az volt már  a kérdés, hogy hogyan lehetne  pár  oldalt összehozni?
Özönlettek az írások. Mindenről ami  foglakoztatta  őket. Divatról, tananyagról, hobbiról, táncról, álmokról. 
 
 
 













 




 
A következő év aztán már  teljes  egészében átkerült a hagyományos  formába, majd  8. évfolyamban újra összekerültünk Ők meg én, egy 3 hónapos történelem tantárgy helyettesítésem kapcsán.
 S bizony  nem volt könnyű se nekik, se  nekem visszatalálni a régi énükhöz. Érdekes  tapasztalat volt ez számomra. Aminek végső konklúziója mégiscsak az volt, hogy nem múltak el nyomtalanul az együtt töltött Freinet-s évek, csak  rárakódott a megfelelés technikája, az alkalmazkodás szükségszerűsége. Vissza  tudtak térni a Freinet pedagógia  világába. Az önálló választások és döntések, az örömmel végzett tanulás világába.
 
 

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...