Korábban már írtam, hogy az első olyan osztályomat ahol a Freinet pedagógia adaptációját elkezdtem, ötödik osztályban is tanítottam. Összevont rajz és technika tárgyban, s a magyar nyelv is irdalom is megmardt a Freinet pedagógia rendszerében, -a már korábban említett,- búbánatvölgyi ismerettségből kialakult barátság okán óraadói státuszban dolgozó kollégám által.
Szép idő volt ez, azért is mert, két Freinet szellemben tanító pedagógus, egy iskolában, sőt egyazon osztályban dolgozott. Érdekes volt azért is, mert az osztály többi órái hagyományos pedagógiai keretben zajlottak. Hatottak egymásra jó és rossz értelemben is.
Az osztályújság készítés megmaradt még ebben az évben náluk.
Írásaik igazi gyöngyszemek nekem, különösen, ha összehasonlítja az ember az első szám, írásaival.
Iagzán sajátjukká vált eddigre az osztályújság. Nem az volt már a kérdés, hogy hogyan lehetne pár oldalt összehozni?
Özönlettek az írások. Mindenről ami foglakoztatta őket. Divatról, tananyagról, hobbiról, táncról, álmokról.
A következő év aztán már teljes egészében átkerült a hagyományos formába, majd 8. évfolyamban újra összekerültünk Ők meg én, egy 3 hónapos történelem tantárgy helyettesítésem kapcsán.
S bizony nem volt könnyű se nekik, se nekem visszatalálni a régi énükhöz. Érdekes tapasztalat volt ez számomra. Aminek végső konklúziója mégiscsak az volt, hogy nem múltak el nyomtalanul az együtt töltött Freinet-s évek, csak rárakódott a megfelelés technikája, az alkalmazkodás szükségszerűsége. Vissza tudtak térni a Freinet pedagógia világába. Az önálló választások és döntések, az örömmel végzett tanulás világába.