Életünk könyve 2001-2006. 6. rész

A 2003-2004-es tanév kezdet  hasonlóan alakult   mint az előző tanév   vége.  Az iskola építkezése  nem  fejeződött be a tervezett határidőre. Viszont legalább nem abban a szűk teremben  folytattuk  munkákat, hanem  egy tágas  nagy térben, a Völgy utcában , a korábban rádió és tv óvodaként   működő  épületben. Itt terünk  volt  bőven, amit nagyon tudtunk értékelni, viszont elszakadtunk az iskolánk többi  részétől. Ugyanis  csak két osztály   költözött ebbe  az épületbe, a többi maradt az előző ideiglenes  helyen. Mindenünk becsomagolva egy raktártérben  várt a megújult iskolánkba  való  költözésre, Az életünk könyve  is.  
2003. november 6-án jött el  a nagy  nap, az ünnepélyes  átadás, birtokbavétel   napja. Ezen a napon kezdődik az életük  könyvének  e tanévnyi fejezete is.

Ugyanúgy mint az előző években, az  aktuális kedvenc  színekkel, s a hozzájuk  főződő gondolatokkal , érzésekkel. Kedves  Anna  kollégám nem  volt  jelent ezen a napon, így  nem szerepel a színe a lapon. Az állandóság teljes  hiányát  tükrözte, hogy ebben az évben  is  új   kolléganőt kaptunk asszisztensként Marikát.
A gyerekek   színválasztásaiból kikerült a fekete, és  a színek kapcsán is  egyre   árnyaltabban fogalmazták meg érzéseiket.  Bizonyára készítettünk közös képet is a választott színekből de erről ide nem került  másolat sajnos. 



Az ünnepélyes  évnyitón egy  korábbi  produkciójukkal   szerepelt az osztály, Móra Ferenc: Zengő  ABC-jét még  kis elsős korukban tanítottam  meg nekik. Nem én, hanem  Anna  kollégám tanította meg Őket írni olvasni, s ezzel a titokban megtanult   verssel és  minden  betűhöz készített A4-es saját rajzzal köszönték meg  neki, hogy eljutottak az olvasás tudásához. Így ezzel  köszöntötték most az új iskolát, mert  tetszett az iskola  vezetésének  ez a kis  magán produkciónk 2 évvel  ezelőtt Erről a szereplésről szól ez a bejegyzés


Az én területem a matematika, környezetismeret, rajz, tesi volt, még ekkor. Mikor  viszont  Anna kollégám a szülési  szabadságára elment, megkaptam - saját  kérésemre- az összes tantárgyat az év végéig  az ének kivételével. Újra  a régi   tanító néni lehettem aki minden tantárgyat taníthat osztályának. Ez nagy öröm volt számomra, és persze  sokkal több munka is, de  örültem neki,. Az életünk könyvének vezetése azonban  kicsit  alább hagyott. A tanórákon  haladni kellett az anyaggal, annál is inkább , mert az év eleji 2 hónap az ideiglenes  helyen, azért   nem volt  teljes  értékű munkavégzés sem, másrészt a novemberi "újbóli munkakezdés" az új  helyek megismerése , új  szokások   kialakításai is  rengeteg időt vett el közös életünkből. Újrakezdeni az  asszisztensükkel az  osztály életének  alakítását is időt, energiát  igénylő feladat volt. Azért születtek érdekes, csak a mi közösségünkre  jellemző beírások  ebben az évben is  Életünk könyvébe.
Mint pl.  ennek a dobássorozatnak a rögzítése, ami nagyon  felvillanyozta  a gyerekeket a matematika órám egyikén. ( abban nem vagyok már biztos, hogy jól számoltuk-e  ki a valószínűségi tényezőt, de talán ez már nem is  érdekes. maga  a gondolat  fontos, hogy találkoztak a véletlen kapcsán a matematika egy számukra  ismeretlen  lehetőségével, hasznosságával.


Volt  egy   már  3 éves  szokás- amit kis elsőben  kezdtünk el  kollégámmal Annával. A karácsonyi szünet  előtt 24 nappal feltettünk az ajtónkra belülről egy  nagy papír adventi fenyőfát, amin  kis csomagok voltak. S minden nap egy  gyerek levett egyet. Így látható vált a hátoldalára   írt név, azaz az  ajándék nem feltétlen a húzóé volt ( bár ilyen is volt a véletlen során), hanem akinek a neve szerepelt a csomag hátlapján. Az alábbi  beírásból  látszik, hogy  fontossá vált számukra ez a szokás eddigre.

Marika  az  új asszisztensünk  hamar  megtalálta a közös hangot a gyerekekkel, s az udvaron töltött időt jól felhasználta a közös játékok kialakítására. Ezen időben volt  nekünk lehetőségünk az egyéni  fejlesztésekre,  korrepetálásokra,  Mi  ekkor a teremben  foglalkoztunk egy-egy   tanulóval.Így ez az idő az Ő saját  ideje  volt a gyerekekkel, ami   a bejegyzésekből láthatóan  nagyon kellemes    és építő jellegű játékokkal telt.





Sajnos  ebből a  tanévből nincs  több bejegyzés az Életünk könyvében. Nem volt már idő/ energiám  a vezetéséhez, de   a következő tanévben folytattuk....Viszont van képemlék az újjászületett iskoláról. Előtérben az óriási  tornaterem, amely a korábbi  25 m2-hez képest tényleg hatalmas  változást  eredményezett számunka, s a tantermek is a duplája  nőttek méretükben. Emellett olyan korszerű felszerelést  kapott az iskola, amelyről sok  általános iskola még álmodozni sem mert.