PEONZA - élménykönyv 2011 -

Lakóhely váltásomat   munkahely váltás is követte , épp az  ezredforfulón.
Így pályám utolsó 12 évében  Budapest egy kis létszámú iskolájában beszéd problémás  és /vagy  tanulási  problémákkal küzdő gyerekeket tanítottam. Az iskola  speciális  irányának  köszönhetően  egy-egy osztály maximum 12  fős lehetett, s minden  évfolyamból csak egy osztály  működött.

Ebben az iskolában más szisztéma szerint oktattunk, mint azt korábban tettem. Tantárgy csoportosan , két pedagógussal és iskolaotthonos rendszerben. Belülről átélve ezt a szisztémát azt kell mondanom, hogy a magyar pedagógia egyik legnagyobb baklövése. A lehető legjobban megnehezíti a gyerekek tanulási, haladási munkáját, Ami a  tanulási problémákkal küszködő gyereknek, aztán még inkább káros

Freinet pedagógiám teljes körű alkalmazásáról le kellett mondanom. Első kollégámmal azonban  - mindketten akkor kezdtünk  az adott iskolában  tanítani - a legtöbb   szemléletbeli kérdésben azonos hullámhosszon  voltunk, így a Freinet pedagógia néhány elemét alkalmaztuk is, mint pl.  a beszélgető kör,  életünk könyve, kisebb projektek. 
Amikor azonban Ő elment az iskolából tovább kellett szűkítenem  a Freinet pedagógiás  elemeket, hiszen  nem lehet egy osztályt két szögesen ellentétes  módon irányítáni. Azonban az életünk könyvét sikerült továbbra  is életben tartanom- bár csak arra az időszakra vonatkozott amikor  én voltam a gyerekekkel. S természetesen az óráimba  amit csak lehetett  bevittem a Freinet pedagógia eszköztárából, de  ez már nem egy egységes   rendszer volt így.

Viszont   megtapasztaltam , hogy  egyes  elemei is  mekkora  energiákat  tudnak  mozgósítani  a gyerekben.

Így került sor  a PEONZA  miniprojektre is. Teljesen  véletlenül,  tervezetlenül, a 2. osztály vége  felé.

Egyik kora tavaszi délelőtt váratlanul minden  alsó tagozatos  diáknak és  az őket épp tanító pedagógusnak, asszisztensnek  a  tornaterembe  kellett menni, valamilyen bemutatóra.
 
A teremben 2 sötét bőrú férfi  akrobatikus   mutatványokkal kápráztatott el mindenkit, egy műanyag pörgő tárgy és egy  tőle  független zsinór párosításával. Villámgyors precíz mozdulatok, és versengő hangulat lett úrrá pillantok allatt a temben. Melyikük tudja tovább pörgetni,  feldobni, megemelni, kezére , nyakára  tenni, a közben  folytonosan pörgő valamit  az egy méteres  madzag segítsével ?

Az osztály  fiait egyből rabul  ejtette ez a játék. Vagy sport ? (mint később megtudtam ez Európai Uniós projekt keretében  működő ismerterjesztő projekt volt)
Szerencsére  ketten kaptak a bemutatóktól egy-egy  peonzát  ajándékba, s mikor  visszamentünk a  terembe dőlt belőlük a számtalan  megfigyelés, vélemény, kérdés.
" Hol van Mexicó?
Milyen sötét  a bőrük! Milyen ügyesek !
Többen is azonnal szerették volna  tudni  a mutatványokat  -hiszen olyan könnyűnek látszott.  Amikor  azonban kezükbe  vették a pörgettyűt és eldobták ahogy az  láttak az bukdácsolva   elbukott. Másodszorra és harmadszorra sőt ötödszörre is. Tapasztalthatták, hogy  ez bizony tanulási  folyamat  útján megszerezhető tudás.

Másokban Mexicó keltett fel érdeklődést, s  elővették USBORN gyermek lexikonomat  hogy tájékozódjanak kicsit.
Ami először   feltűnt nekik az az volt, hogy   Mexicónak és hazánknak ugyanazok a színek  vannak a zászlójában  csak fordított sorrendben,. Ezzel a felfedezésel elkezdtek mélyebben érdeklődni Mexico iránt.
Környeztismeretből meg épp  Magyarország volt  a tananyag. ezért,  úgy gondoltam  kössük össze  a kettőt.
 
S előálltam javaslatommal, hogy készítsünk egy közös  könyvet a két  országról, hamár  ugyanazok a színek vannak a zászlójukban csak épp  fordított sorrendbe.
 
A könyvet is majd  két oldalról lehet vágiglapozni.  Ha  a  magyar vonatkozású részt akarja  valaki olvasni akkor  a pirosnál kezdi, ha  a  mexicoit akkor   pedig a zöld oldalán kell  kezdeni.
 
 
 


Szerencsére  volt  az iskolai könyvtárban mexicói  támájú összefoglaló,  tájairól, jellegzetességeiről népi viseleteiről. Számtógépen pedig kinyomtathattuk MEXICO térképét.

Nagy  lelkesedéssel  álltak neki az ismerkedésnek e tőlünk oly távoli  országgal.

Csodálatos érzés volt  nekem  újra ugyanazt a buzgalmat, odafigyelést, tenni akarást látni, ami annyira  ismerős volt  Freinet-es  osztályaimból. S újra megállapítottam magamban , hogy a FREINET pedagógia eszköztára képes aktiválni  bármilyen  helyzetű, hátterű gyereket.
 
Kizáróan szabadidős órákban  dolgoztunk  a könyvünkön. De ezen rövid idő alalatt is  egy sor  olyan  dologgal találkoztak ami remélem hasznukra lesz a későbbiekben.
 
  • Megtapasztalták, hogy  a számítógép  ismeretek tárháza is,  nemcsak játék lehetőség.
  • Különböző népek  kultúrájában vannak hasonlóságok és különbözőségek, de épp ezért  érdemes   sorba  venni  azokat.
  • Egységbe  rendezve  az ismereteket önálló  alkotássá válik amit Ők maguk hoznak létre.
  • Egy egyszerű játék is több lehet, mint azt az ember  elsőre  gondolná
  • Ráirányították figyelmüket a külvilágra.  Észrevették, hogy  lépten-nyomon mexicói  ismeretekre   bukkantak (a napilapokban  áruházi prospektusokban)
  • Megtanultak egy sor  olyan  dolgot ami közvetlenül nem tananyag ebben ez évben, de  jó kapcsolódási pont lesz  majd később ha újra felbukkan. (pl.  honnan való a paprika, paradicsom).
  • Közben remekül érezték magukat, és  lelkesen rajzolták, írták , amit a  könyvükbe  szántak. ALKOTTAK.

Természetesen kitartó gyakorlásukkal  megszelídítették maguknak a  peonzát, s bemutatókat tartottak egymásnak. A játék heve  aztán lankadt, de  megmaradt egy  közös  emlék róla, a PEONZA könyv amit újra és újra  a kezükbe  vettek. Ezt én rajzoltam  ezt meg   x,y , milyen szép - de  jó volt  !

Itt  átlapozható a Peonza könyv mindkét oldalról

http://prezi.com/j0wqwki-ldpc/peonza-elmenykonyv-mexico-mini-projekt-2011/

 http://prezi.com/ufjnpbip4hug/peonza-elmenykonyv-magyarorszag-mini-projekt-2011/
e