1989 őszén, mikor már eltökélt szándékom volt a Freinet
pedagógia adaptálása a véletlenek is segítségemre voltak. Az iskola vezetése
épp akkor tudta cserélni irodabútorzatát. Így aselejezésre kerültek régi
fotelek, melyeket megkapott az osztályom, kérésemre. Egy 3 személyes fotel és 2
db egyszemélyes fotel került be az osztályterembe, valamint egy nagyobb szőnyeg, amivel azonnal ki tudtam
alakítani egy nagyon jó beszélgető, olvasó, játszó, pihenő sarkot meglévő
könyvespolcainkkal. Szerencsére a terem is
megfelelő méretű volt mindehhez.
7 évvel később
egy jóval kisebb terembe kerültem, igaz kisebb osztálylétszámmal is, de ott már
nem lehetett külön sarkokat kialakítani. Ami jelentősen megnehezítette a
Freinet pedagógia alkalmazását. Akkor le kellett szűrnöm azt a tanulságot, hogy
a Freinet pedagógia alkalmazásának
alapfeltételei, közé tartozik egy tágas terem is, nem csupán különböző eszközök,
technikák.
A beszélgető, pihenő, játszó sarok mellett, a terem
másik részében létrehoztam egy műhelysarkot az által, hogy ott kapott helyett egy
nyitott polcon minden olyan eszköz ami, a festéshez, technikai jellegű alkotásokhoz
szükséges. Papírok, festő eszközök, fonalak, textíliák, ollók, ragasztók,
sablonok, s azok a munkakártyák, amik technikai jellegűek voltak. . valamint
egy iskolai pad és egy –irodai selejtezésből maradt -alacsony asztalka, ami
ugyanúgy volt étkezőasztal, mint munkaasztal. Mellettük helyet kapott betűnyomdánk is amelyet egy szülő
áldozatos munkájának köszönhettünk, is. Egy év múlva –pályázati pénzből- aztán
bővült ez a rész egy pentiumos számítógéppel, ami óriási dolog volt akkor. S
abban az évben, tehát 1990-ben az akkori elsősökkel még egy bábozó sarkot
is létrehoztunk, ami hol elvonulós beszélgetéseknek, hol bábozásnak adott helyet.
A terem többi részében a padok helye a feladatok
célszerűségének megfelelően változott. Hol 2-3 pad összetolva csoportmunkáknak
adott helyet, máskor egymástól eltávolodva egyéni munkáknak, vagy a falakhoz
tolva szabad teret biztosítottak a táncokhoz, különböző dramatizálásokhoz,
előadásokhoz.
Ha szükséges
volt még a folyosót is munkatérré alakítottuk, mint ahogy ez
a képen látható. Épp, a fényképezés legegyszerűbb formáját próbálják ki a
gyerekek a képen .S mivel ehhez a folyosón volt
megfelelő fényerő, így ott. De ez nem okozott semmi problémát, nem
zavarták közben a többi teremben folyó tanórát. Természetes volt számukra,
már ekkor, hogy figyeljenek másokra,
környezetükre.
Ehhez persze meg kellett tanulni az együttélés fontos
szabályait. Az eszközök használat utáni visszahelyezését, valamit az igények,
elvárások nyílt és pontos megfogalmazást, s azok komolyan vételét. A nagyszerű
az volt, hogy ez nagyon hamar élő, működő rendszerré vált, a negyedikeseknél is,
de következő tanévben az esősöknél is. Remekül lehetett egyidőben saját munkáját végezni
annak aki azt akarta éppen , míg
mások csoportban, vagy párokat alkotva
valami teljesen más feladattal
voltak elfoglalva. Mindezt kis hangerővel.
Mindenképpen hozzátartozónak érzem ehhez az
egységhez, a terem a falainak használatát is. A Freinet
pedagógia nagy hangsúlyt fektet a a gyerekek munkáinak, alkotásainak elismerésére. Ennek egyik nagyon
jó és mindenkor használható módja, azok kitétele az osztály falaira. Így
osztálytermünk falai a tanulók legkülönbözőbb munkáival voltak mindig tele.
Mégpedig mindenkiével. Ezt nagyon fontosnak tartom. Nem érdemjegy, vagy
bármilyen rangsor szerint! S főleg nemcsak a tananyaghoz kapcsolódóan. A falakon kaptak helyett a szabadrajzok,
festmények is. Így a gyerekek érezték, tudták, hogy ŐK a fontosak igazán.
Büszkék voltak arra, hogy mindenki láthatja a munkájukat. Akár egyedül, akár
párban vagy nagyobb csoportban dolgoztak
is együtt az adott alkotáson. S mivel a festés, rajzolás minden napos
tevékenységük volt, a falakon csak gyűltek a jobbnál jobb munkák, körülvéve
minket színeikkel, élményeikkel. Aki a termünkbe belépett legelőször azt vette
észre, hogy a gyerekek munkái mindenhol körül veszik.
A bemutató életképeket tartalmaz az első adaptációs évről
2000-től mikor új munkahelyre mentem, s fel kellett adnom a Freinet
pedagógia teljes körű alkalmazását, viszont azt a hozzáállást, végig képviseltem
osztályaimban, hogy a gyerekek munkái legyenek a falakon a különböző
demonstrációs táblák helyett. S ugyanazt tapasztaltam, mint korábban. A
tanítványaimat büszkeséggel töltötte el, nagymértékben segítette önbizalmuk
megerősödést