Bizonyára , már a cím is meghökkentő. Miért módszertani elem a levelezés?
Azért mert nem magánlevelekről van szó, hanem, egymástól távol levő (akár országhatáron átívelő osztályok egymás felé nyitásáról, kapcsolatteremtéséről, tapasztalatok cseréjéről, élethelyzeteik - szokásaik, kedvteléseik, élményeik (kultúrális-sport) , osztályújságjaik megismeréséről, átadásáról szól.
Nyílván ez , most az internet korában furcsának tűnik, hiszen két kattintásal élő kapcsolatot lehet létrehozni, de '89-ben, '90-es években ez teljesen újszerű volt hazánkban. Balmazújváros egyik iskolájának negyedik osztályával létesült az első ilyen kapcsolatunk, mert a kollégával Búbánatvölgyben ismerkedtünk össze.
Csomagolópapírra írt bemutakozó levelünket, többszöri "levélváltás" követte, amelyeket mindkét osztály örömmel és várakozással telien készített el, és adtunk-adtak ők is postára. Várakozás, kíváncsiság, hasonlóságok keresése, a másik megismerésének vágya fűszerezte ezt az időszakot. Elküldtük osztályújságaink példányait, ami őket is arra ösztönözte, hogy élménybeszámolókat írjanak a maguk eseményeiről. Első meglepetés persze az azonos keresztnevek és azonos ünnepek voltak , amikről máris lehetett "beszélni, kérdezni.
Sajnos ez a kapcsolat felsőtagozatba kerülésükkel megszűnt. Azonban az a pár hónap amíg élő volt a kapcsolat pezsdítően hatott mindkét osztály életére.
Csak ajánlani tudom!
Ma úgy tenném, hogy felvenném a kapcsolatot bármilyen más iskola adott évfolyamával, és papíralapú levelezést kezdeményeznék. Minél távolabbi iskola lenne a célpontom. Nagyon fontosnak tartom -változatlanul-, hogy meg kell ismerni a tőlünk különböző életkörülményű, más tájon élő társainkat. Az Ő életüket, szokásaikat, s persze megmutatni a magunk örömeit, problémáit, szokásainkat (pl osztályújságunkat, életkönyvünk tartalmát.) Így, utólag sajnálom, hogy ez a forma kimaradt az osztályaim életéből.
A későbbi osztályaimnál két módosult formájával tudtam behozni számukra a kapcsolatteremtés ezen formáját.
Egyrészt tananyaghoz kapcsolódóan- pl a levélírás 3-os tananyag- Mindenki felírta a saját nevét egy papírdarabra. kalapba tettük, és mindenki húzott egy nevet a társai közül, s neki kellett egy bemutatkozó levelet írni , úgy hogy magáról is ír pár mondatot, és kérdéseket is tesz fel a címzettnek. Borítékba tették, megcímezték (ez is tananyag volt akkoriban) , s egy saját tervezésű bélyeget is rajzoltak rá. Csináltunk egy "postabélyegzőt" papírdúccal. Így lebégelyezték és az osztálytársuk asztalára tették. Közös levélbontás volt, egyrészt, hogy lássam mindenki kap-e levelet, másrészt a reakciókra kíváncsi voltam. Nagyon érdekes és tanulságos volt. Egyrészt a meglepődések a véletlennek köszönhető kapcsolatokról, másrészt, hogy bár akkor már két és fél éve minden nap találkoztak egymással, mégis a meglepetés erejével hatott számukra. Több esetben új kapcsolatok is kialakultak a levelezések nyomán. Sokkal jobban megismerték egymást. Változó ideig tartott a "levelezés" Páratlan számú volt az osztály akkor így én is levelezőtárssá váltam. :-)
Az SNI-is osztályaimnál negyedik osztályban a nemzeti parkok tananyagot használtam fel a levélírás általános szabályainak megismerésésre, gyakorlására. Mivel pont annyian voltak ahány nemzeti parkunk van, mindenki húzott egy nemzeti parkot és , oda írt levelet, azzal a kéréssel, hogy mivel épp ez a tananyaguk, és szeretnének szóróanyagot kapni a park nevezetsségeiről. Kézzel írott levelek voltak, s nagy izgalommal vártuk, hogy ki mikor kapja meg a válaszát? Nagy esemény volt minden levélbontás. Izgalom, hogy kap-e mindenki valamilyen kis szórólapot , vagy valami közös plakátot kapnak? Nagyon nagy öröm volt minden egyes matrica, képes ismertető, s egyértelműen felvillanyozta osztály minden tagját , hogy minél többet megtudjanak Nemzeti Parkjainról. Természetesen köszönő-válasz levelet is kellett küldeni, amibe mindig került egy saját készítésű rajz is. Általában a megkapott kép egyiket felragasztották egy nagyobb fehér lap közepére vagy szélére és kiegészítették rajzukkal a tájat. Ez a képalkotás egyébbként is szeretett időtöltésük volt már akkora.
Tehát sokféle megjelenítődési formája lehet ennek a technikának is, és egyáltalán nem elavult módszer a mai digitális világban , sőt kitágultak a lehetőségek e téren is.
A Freinet házaspár, módszereivel, valójában megelőzte korunkat, s valóban a MODERN PEDAGÓGIA sarokköve lett ! Sok alternatív irányzat felhasználta / használja a 6 módszertani elem egyikét-másikat, - ami jó - de együttesen érvényesül valójában a Freinet szellemiség.