Amikor meghallottam, tőle, hogy Sükösdön kezdte a tamburazenene oktatását, rögtön eszembe jutott, hogy nagyapám is Sükösdön kezdte tanítói munkáját még a '20-as évek derekán. Ott volt az első állása , helyettes tanítóként.
Vaskúton meg én dolgoztam építőtáborosként 10 napot az akkori TSZ földjén,
Érdekesek ezek a "földrajzi" kapcsolódások, de a lényege szimpáriámnak Nédl Zsolt munkássága. A hitvallása , miszerint menedzselni kell a gyerekeket, mert minden gyerekben ott van a tudásvágy, fejlődési igény, s attól függ élete alakulása ezen idejében , milyen " karizmával találkozik" , Ha rossz emberrel, akkor kiszolgáltatottá válik, ha tiszta egyenes és erős erkölccsel rendelkező ember áll mellette, akkor Ő is olyanná válhat!
S még egy mondat amit a közoktatás elfelejtett hitvallásként megfogalmazni is magának, így közvetíteni sem tudta /tudja !
Nem a gyerekbe tömött tananyag mennyisége a mérce munkájuknak: Ahogy Nébl Zsolt nagyon egyszerűen megfogalmazza a feladatának, munkájának lényegét:
" Ha nem is lesznek zenészek, de jó embererek lesznek az biztos! "
Célja :
" Szeretném ezt a zenekart úgy bővíteni, hogy legyen több száz tagja és több ezer Sugo zenekar az országban. Eljussunk az összes szegregátumba , tudjunk alakítani mindehol egy - egy kis sugo tambura zenekart.
Egyszerű emberek vagyunk és zenészként Úriemberek! Tehát ha hangszer kerül a kézbe tiszta kézzel nyúlunk hozzá, Nyakkendőben úriemberként is kell viselkedni, aki ezt nem tartja be annak könnyű kikerülni a zenekarból! "
Az én vágyam is az , hogy a Freinet pedagóia eljusson minden szegény, hátrányos helyzetű gyerekhez, hogy megélhessék a tanulás örömét, kiteljesedjenek. Sajnos ezt úgy látszik nekem már nem sikerül így 70 +-an . Pedig pedig teljesen biztos vagyok benne, hogy a Freinet pedagógiai szemlélet gyereknek, pedagógusnak örömet, kiteljedést és békét hoz az életébe.