Ha egy kisgyerek elég sokat társasjátékozott 2-6 éves kora között akkor készségszintre elsajátította legalább a dobókocán lévő pontok értékeit , s képes leszámolni egyesével az adott mennyiséget 6-ig. Ha ez nem történt meg, és pótolni kell, mielőtt magasabb szintre léphetnénk. Esetleg ha csak szeretnénk megállapítani, hogy milyen alappal rendelkezik egy-egy gyermek akkor a következő játékok remek lehetőséget nyújtanak erre.
Ahhoz hogy 1-ről a 2-re jussak,- majd tovább a következő mennyiségre szép sorban - én a játékot pontosabban az előző bejegyzésben már ídézett aranyszabályt követve a cselekedtetést tartom célravezető módszernek.
Persze, hogy milyenek ezek a játékok pontosabban cselekedtető feladatok azt sok távolabbi cél határozza meg, ami első látásra talán észre sem vehető, mert csak egy egyszerű játéknak tűnik.
A fejlesztés a fejlődés lényege azonban pont akkor történik meg, amikor a játék, vagy tevékenység - - sokadszori ismétlődése során a gyerekben megtörténik a változás.
Változás a játék időtartamában (jelentősen lerövidül, mert a döntési szituációkra adott válaszai gyorsabbak, mint korábban)
Változás a megoldásokban (mert magától kipróbál a korábban szokásos megoldásoktól eltérő válaszokkal eredményes lenni. Mer letérni a korábbi bevált sémáitól. Újítani akar. Vagyis fejben elkezd már másként gondolkodni Egy játékszituációban ez könnyebben elérhető, mint lapokon lévő feladatokkal.
Ehhez pedig az kell, hogy a játék, vagy tevékenység időszaka tartalmazzon stabilan megmaradó elemeket, szabályokat. Ugyankkor ha a fent említett változások megtörténnek, - s az időráfordítás felére csökken, akkor nem hagyom még el ezeket a játkokat, tevékenységeket, hanem a bevezetek egy új játékot, tevékenységet, a felszabadult itőtartam felhasználására.
Így sosem lesz unalmas, mert mindig van benne új elem, de van elég idő a szokott feladatok, jártékok gyakorlásával az általam fonotsnak ítélt ismeret megtanulásra is. Az új elemek, mindig csak kicsi részei legyenek az egész ráfordított időnek. Akkor kapunk stabil alapot, ha a legfontosabb dolgok állandóan részei az óránknak. (mindaddig, míg meg nem haladta már a gyermek, vagyis (mondanám :) a könyékén jön már ki.
Ha hagyunk elegendő időt a tanulási folyamatban a tudássá érésre , s nem akarjuk mindeféle extrákkal elkápráztatni magunkat - akkor stabil tudás lesz az eredménye, amire fel lehet építeni - sokkal gyorsabban , mint gondolnánk ( a kezdő időszak időráfordításából következtetve ) az analógiákat, és a matematika anyag magasabb szintjeit.
Én nagyon kedvelem, ha a feladatban a véletlennek szerepe van. Mert ez önmagában váratlan helyzeteket eredményez, ami ugyankkor nem köthető a felnőtthöz hanem a játék része. Azaz egy másik lelki állapotra helyeződik át a gyakorlás.
Ezt legegyszerűbben dobókocka-dobással lehet elérni. Hiszen az1 után jöhet 4 vagy 6 vagy újra az 1 is. Ismerős és ismeretlen megoldások kerülnek elé. Lesz amit könnyen megold, de a másikon már gondolkodnia kell. Ezzel sokat fejlődik -nemcsak a számolásban, hanem önmaga energiáinak mobilizálásában. Saját maga megtapasztalja, hogy rajta múlik az eredményesség, átéli, megéli,hogy a befektett energia a tudásában meglátszik. Ő saját maga az előrehaladásának az előidézője. Mint ahogy a felállás, járás is a saját eredménye. Más nem tudta helyette elérni. Azért, hogy eljuthasson a a szobában egyik helyről a másokra Neki kellett lépkedni.
Meggyőződésem, hogy ez az eredményorientáltság megvan, megmarad minden gyerekben, csak lehetőséget kell adni ahhoz, hogy saját maga eljuthasson egyik szintről a másikra.
Ehhe segítenek az alábbi egyszerű játékok, sokszori újrajátszása
Állatok vonatozása. (oda -vissza) játék
Eleinte 2-szer, 3-szor a bemelegító játékként, Később már csak 1-szer az elején és 1- szer a végén a foglalkozásnak
A gyerek számára nem tűnik fel, de nem véletlen a 3 ablakos kocsik sora a játékban. A hármas számfogalom -bontás, egyenlőség fogalmának cselekedtetéses tanulása a célja Ő csak annyit tud, hogy dob valmennyit, és annyni állatott kell berakni a vonatba amennyit a dobókockával dobott. . (eleinte még csak számlálgatással persze) Nyílvánvalóan a kedvenceit veszi majd előre, s csak utána jönnek a többiek. De ezzel semmi gond. Mint ahogy azzal sem, hogy az első időkben ragaszkodik a megszokott megoldások pl ha 3-ast dob akkor háom egyforma állatot helyez fel a lapra. A dobások véletlenszerűsége úgyis eredményez előbb -utóbb olyan szituációt, hogy bontással lehet csak megoldani a helyzetet. Így Ő maga fedezi el.hogy lehet másképp is gondolkodni ugyanarról a három pöttyről , mint korábban. (Lehet, hoyg első alkalommal segíten kell ötlettel) deez valódi felfedezés, lesz a számára. Olyan új út a gondolkodásában, az hogy a sémákon kívül vannak más jó megoldások is, amely megalapozza a későbbiek "saját " felfedezéseit, s nagy szavaknak tűnhet de a matematika szépségének megérzését is. S bárhányszor játszuk el a vonatoztatást, mindig más lesz mint az előző, vagy azt megelőző. Minden egyes játékban megerősödik a hármas számfogalom valamelyik eleme, ( bontott vagy teljes mennyiség fogalma), míg annyira bevésődik az 1, 2, 3 fogalma, hogy a korábban 15-20 perces játékidő lecsökken 5-8 percre. Anélkül, hogy egyszer is unalmas lett volna, a bevésődés megtörténik.
A játék maga kitekintés ad -a dobókocka értékei miatt a nagyobb mennyiségek felé- , ami jó alapozója lesz a későbbi 4-es-5-ös-6-os számkörnek. Amit már nem ezzel a játékkal fog begyakorolni , megtanulni. hiszen addigra ezt már meghaladja. Ezért új szituációval keltem fel najd újra az érdeklődését ha a következő szintre lép-
Egyszerű , pihentető játék, -de nagyon fontos gyakorlat- ha mindketten felválta dobunk dobókockánkkal (pl.: 5-5-t) Aki nagyobb értékűt dobott egy piros korongot kap. a másik semmilyent. Viszont ha egyforma dobás lett belőle, akkor mindketten egy kék korongot kapnak. Az a győztes akinek több piros korngja van a végén. Ezzel a mennyiség azonosítása és realáció gyakorlása is folyik észervételenül.
Még nem kell megnevezni. Majd visszautalunk erre a játékra amikor a reláció mint szó megtanulásánál, megértésénél tartunk. Egyenlőre csak bevésődik, hogy 3 több mint a 2. s ez bőven elég most. Ebből lehet többet is egymás után lejátszani, mert gyors és látványos eredményt ad. Tanítja a győzelem és vereség elviselést is, ami szintén fontos. hiszen senkinek sem megy minden elsőre tökéletesen. Ahhoz sok kudarcon / tévedésen keresztül vezet az út.
------------------------------------------------------------
Az újabb játékhoz elég 2 dobokocka és egy kiszuperált, adott esetben hiányos puzzle készlet. Melynek a hátoldalát fogjuk használni. A 2 dobokocka egyikét kicsit át kell alakítani, úgy, hogy a pontok fölé egy piros, egy zöld, egy sárga ,és egy kék négyzetet ragasztunk. A maradék 2 oldalára pedig egy -egy olyan lapocskát, amin mind a négy szín megjelenik.
A pontozott és színezett dobókockával egyszerre történik a dobás .A szín megmutatja, hoyg miylen színű lapot kell elvennónk a halomból, a menyniset meg a pontozott dobókocka mutatja.
Itt is érdemes mondjuk 8-10 dobásban maximálni a játékot. ( Négyen is játszhatják egyszerre, úgy, hogy egymás után mindenki dob mindkét kockával és annak megfelelően veszi ki a lapokat a maga számára.
A végén jöhet az összegzés. Kinek milyen színből volt a legtöbb lapja? Így biztos, hoyg mindenki győztes lesz valamelyik színből, mert aki már egyben nyert az már nem vesz részt a következő színek "versenyében" Én ajándéklapokat is készítettem jutalomként de ez el is hagyható . Ha csak a tanítványunkkal játszunk akkor lehet, úgy is játszani, hogy Ő dob az egyik dobókockával és mi a másikkal, viszont csak Ő vesz ki lapokat. S azokból alakul ki végén a színek sorrendje.
Ha csak Ő vesz részt a színek válogatásában. érdemes kérni, hogy 2-es oszlopokban rendezze maga előtt a színes llapokat. Egyrészt így vizuális (mint egy grafikonnál) azonnal látható lesz melyik szín hogy áll? Másrészt jó lesz ez a rendszer a páros számok témakörben később, mert addigra, már "kezében lesz" ennek a fogalomnak a tartalma.
