Az iskolába érkező 6-h7 éves gyerek egy dolgot már biztosan bizonyított. Képes tanulni, fejlődni, hiszen megtanult beszélni, járni. Ezekbe sok energiát , és gyakorlatot fektetett be, ami mindenképp elszántságra, a fejlődés, haladás motiváltságára utal.
Módszeremet erre alapoztam, no meg arra, hogy a gyerekek különbözőek, különböző tanulási stratégiákkal, technikákkal és a legkülönbözőbb tudásszinttel rendelkeznek iskolába lépéskor.
Van aki szívesebben szemlélődik mielőtt belevetné magát feladatba. Megfigyeli mások hogyan csinálják.
Van aki épp ellenkezőleg, csináljuk azonnal módon működik
Van aki megérteni akarja előbb amit csinálnia kellene, s utána áll csak neki.
Van aki próbálgatások útján ismerkedik az új feladattal, tapasztalatokat gyűjt, s azt a fejében sajátos szisztémája szerint rendezi.
Van aki hangosan kimondja - ismétli többször is, az elsajátítandót.
Van aki szeret tevékenykedni: vágni, rajzolni ragasztani, s eközben gyűjti be magába az új ismereteket is.
Van aki viszont épp ellenkezőleg, be nem piszkítaná a kezét zsírkrétával, vagy festékkel, s az ollót is elkerüli amilyen messzire csak lehet.
Van aki "csüng" a felnőtt minden szaván.
Van aki nem bír nyugton maradni, figyelme elkalandozik.
Van aki bírja a hosszabb tevékenységet.
Van aki gyakran abbahagyja munkáját.
Van aki csak játszani szeretne.
Van aki nem tudja elengedi a feladatteljesítés kényszerét.
Sorolhatók lehetnének még a tanulási stratégiák. A legtöbben azonban a fentiek valamilyen kombinációjával, egyvelegével jönnek. Gyakorlatilag ahányan vannak egy osztályban annyi féle úttal érkeztek. S jól bevált úttal, mert eredményeket értek el, iskolába kerültek.
Én úgy gondoltam 25 évvel ezelőtt, és a gyakorlat bizonyította elgondolásom helyességét- hogy akkor tudom majd sikeresen mindegyik gyerekkel elsajátíttatni a betűket, ha megtalálom a kapcsolódási pontot hozzájuk.
Ezért módszeremet arra építettem fel, hogy az különböző tanulási stratégiákat, taktikákat tartalmazzon.
- Tartalmazza az alkotás örömét,
- a birtoklási vágy kielégítését.
- A tevékenységek rendszere egyfelől lehetőséget teremtett a különböző tanulási taktikák használatának,
- másrészt szolgálta a "differenciálás" természetes- önműködő rendszerét . Mindenkinek jutott ez által könnyebb és nehezebb feladat, miközben a betűk rögzítése történt.
- Aki nem szeretet rajzolni, manuálisan tevékenykedni most kénytelen volt gyakorlatot szerezni. (Viszont talált a feladatfajták között olyant is, ami hozzá közelebb állt. pl. társasjátékok) A vágásos, ragasztásos feladatok következtében viszont sutasága elmúlt, s bepótlódott az, ami másoknak már előbbre haladottabb volt. Ugyanakkor akinek ezek kedvenc tevékenységük volt eddig is, ők kiteljesedtek benne.
-
A betűk számtalan tevékenység által - projekt szerűen- kerültek eléjük. Nem lehetett nem vele foglalkozni.
A követelményszint azonban az első naptól az utolsó napig szilárd volt. De, csak az olvasási gyakorlat minőségi követelményére vonatkozott. Csak biztos betűismerettel lehet továbblépni. Az, hogy ki melyik tevékenységgel tudta a legtöbbet tenni a jó eredményért az az Ő saját döntése maradt továbbra is.
Az, hogy miért is tudott egy osztály (20-25 gyerek) egy adott időkeretben egyszerre haladni, annak nagyon egyszerűen az volt az oka, hogy működésbe lépett a csoportdinamika, Ami a segítő és versengő helyzetek megmagyarázhatatlan egyvelege.
Természetessé vált nagyon hamar , hogy aki valamiben jobb volt, belső indíttatásából, segített a társának. Hiszen boldog és büszke volt eredményére, és szívesen "csillogtatta". Akár manuális, akár olvasástechnika kérdésben. Így senki sem maradt egyedül az elvégzendő feladatokkal.
Nekem csak "kimenet" követelmény szintjét kellett mindenkire egyformán alkalmazni.
Nem kellett azon törnöm a fejem, hogy ki, kinek segítsen, ezt a gyerekek saját maguk megoldották. Természetesen hozzám is fordulhattak, és fordultak is, bármikor.
Ezt viszont nem lehet 45 perces időegységre osztva végezni. A délelőttök nagyobb része a betűtanulásra fordítódott. Amiközben persze ettek, levegőre is mentek, csak folytathatták utána a megkezdett munkát, vagy léphettek tovább a következő feladatra. Nem bontottam ekkor még a napot különböző órákra. Matemetika, környezet, olvasás, írásórákra, hanem azok, egy egy betű kapcsán a feladatok által valósultak meg - anélkül, hogy megneveztem volna, hogy ez most a matematikai feladat, ez a technika vagy rajz tantárgy stb. Nekik erre egyébként sem volt igényük, s nincs is rá szükségük még ebben az időszakban. Pár hónap múlva majd ezek a fogalmak is bekerültek életükbe, de nem itt az elején.
- Pl. az a feladatrész ahol betűket kell kivágni, beragasztani meghatározott számban,akár meghatározott összetételben egyúttal a matemetika számfogalom kialakítását,
- vagy reláció,fogalmának tanítását épp úgy szolgálta mint magának a betű felismerésének gyakorlását.
- A vágás, ragasztás meg nyílvánvalóan a technikai tantárgyhoz kapcsoldó rész volt, a benne lévő témák, feladatok beemelésével a betűtanulásba. (pl álarc, hóember készítés az adott betűnél ami alaklemez használataként jelenetkezne a technika tantárgy témakörben)
Mivel a betűtanulás nem csupán betűk olvasását jelentette, hanem a legkülönbözőbb tevékenységet is beolvasztottam ebbe a folyamatba, egy komplex fejlesztési rendszer lett, aminek eredménye nemcsak a betűk biztos elsajátítása, hanem egy sor más területen fontos, képesség elsajátítását, megerősítését eredményezte.
Elképzelésem teljességgel bevált a gyakorlatban. 20-25 fős osztályaimat rendre megtanítottam, módszeremmel olvasni. (Pedig volt olyan osztályom ahol a 24 gyerekből 5 kifejezetten disz-esnek volt mondható, de ez sem a gyerekeknek, sem szülőknek nem okozott semmiféle hátrányt.) Ugyanannyi idő alatt tanulták meg betűket biztonsággal felismerni mint bárki más az osztályban.
Módszerem, a gyerek aktivitására, alkotó vágyára épít, mert mindig is hittem abban, hogy a gyerek -ugyanúgy mint a felnőtt-, birtokolni (tudást is nemcsak tárgyakat) és alkotni akar.
Fontos számára, hogy átláthassa mi egy rendszer lényege,
bízhasson abban, hogy a következő nap is ugyanazok a szabályok lesznek érvényben mint az előző nap, s ezáltal képes legyen az önálló ismeretszerzésre is.
Mindez bevált, és 8-10 betű után a gyerekek gyakorlatilag önállóan is képesek voltak a különböző tanulási fázisokat elvégezni.
Biztonságot jelentett számukra, hogy tudták minden betű elsajátításnál lesz olyan olyan tevékenység ami épp nekik kedvesebb, kellemesebb, amiben ők a legjobbak s persze olyan is amit nem szerettek esetleg annyira, de elfogadták, hogy az is feladat része, s nem lehet átlépni. Ezek a tevékenységek amúgy a különböző tanulási területek fejlesztését szolgálták. Hiszen a betűtanulás csak a hordozó anyag volt az akaratlagos tanulás technikáinak megismerésére elsajátítására.
Először vettem az összes magánhangzót, hiszen egy dologban azonosak: akadály nélkül képezhetők, ugyanakkor jó tanulási terep arra, hogy a különbözőségek rögzítésének fontossága bevésődjön gondolkodásukba, tanulási folyamataikba. Megtapasztalták, hogy apró különbségnek (mint pl. egy ékezet), nagy szerepe van! Csakúgy mint a nagyobb különbségeknek pl. a nagy és kisbetű eltérő grafikáját tekintve .
Kompenzáló rendszer az enyém. Hagyja, hogy a gyerek a saját tanulási technikáira építsen, egyben megtanítja, begyakoroltatja a sajátjától eltérő tanulási technikákat is.
Ezzel együtt nagyon fontos szerepe van a betűk taktilusos rögzítésének. A tapintással, kitapogatással szerzett ismeretek ugyanis máshol tárolódnak az agyban mint a vizuális ingerek, ami megerősíti a tudást.
A betűtanulás nem más mint tudatos hang, hangkapcsolat, és szó kimondásának tanulása. Tudatos hangképzés, a leírt betűknek megfelelően. Ez mellbevágó számára, hiszen úgy jött, hogy tud beszélni, s most azt kell elsajátítania, hogy valamit a leírtaknak megfelően kell kimondani. Ez mindig megrázó, olykor ijesztő émény számára. Ugyanakkor egy olyan tudás ,ami a felálláshoz hasonló elemi erővel bíró változás az életében.
Ez minden gyereknek kiemelkedően fontos változás az életében. Ez az ,ami minden gyereknek alanyi jogon jár, Nem megengedhető, hogy ezt ne sajátíthassa el. EZ a tanító szakma elsődleges feladata és semmiféle magyarázattal át nem hárítható másra.
Mindebből azt szűrtem le magamnak, hogy a betűtanulás mindössze 3 jól elkülönülő, de kihagyhatatlanul fontos fokozatból áll össze.
1.Betű-hang kapcsolata, (felismerés-hangoztatás)
2.Betű rögzítése (ezt szolgálják a különböző manipulációs feladatok, Betűk kivágása, kiválasztása más betűk közül, elhelyezése egy adott területre ragasztással, vagy nyomdázással, hangoztatás, kitapogatás)
3. Betűkapcsolatok kiejtésének elsajátítása.
Ami természetesen megegyezik bármely más betű és olvasástanító módszerrel, nem is lehet másképp, hiszen lecsupaszítva erről szól a folyamat.
Amiben más, az a folyamat maga.
A gyerektől, - érzelmeitől, ismereteitől, tanulási technikáitól - közelít a tanítandó anyaghoz.
Vagyis teljesen fordítva, ahogy a hagyományos módszerek. Bevonja a gyereket, erősíti saját "erősségeiben", ugyankkor ad időt és teret arra is, hogy megismerjen - megtanuljon új technikákat.
Egyszerű, könnyen átlátható.
Azonos "paneleket" használ, ezáltal kiismerhetővé önműködövé válik maga a betűtanulás rendszere. A gyerek képes saját maga is új betűismeretek elsajátítására
Melyek ezek a panelek, s milyen célt szolgálnak?
- Montázskép
- (kezdőhang-betűazonosítás, figyelem és memória fejlesztés, az akartatlagos figyelem kondícinálása)
- Betűkeresés szócsíkokban/ betűlapban
- (az adott betű felismerése más betűk között)
- Kivágott betűk rendezése tulajdonságaik szerint:
- (nagy és kisbetűk, rövid, hosszú változatok, szabálytartás)
- taktilusos betűrögzítések
- (kis és nagybetűk csukott szemmel történő kitapogatása, más agyterületen történő raktározása az adott betűnek)
- Olvasás-technikai gyakorlatok
- ( önmagában az adott betűk, összekapcsolva más betűvel, betűkkel egy levegővétellel történő kiejtés)
- Értelemmel bíró betűkapcsolatok megismerése, értelmezése
- Saját szó / szöveg alkotás
- (írt vagy nyomdázott alakban, szabadszöveg. )
- kiegészítő feladatok:
- értelemző feladatok
- rajzolás, festés, tárgyalkotás, nyomdatechnikák, játékok készítése- és használata
Több mint kétévtizedes gyakorlatom e téren, azt mutatja, hogy minden tanulóm elsajátította biztonsággal a betűket , függetlenül egyébként képességeitől.
Azon gyerekeket is fél év alatt megtanítanom módszeremmel a betűk pontos ismeretére akik más módszerrel /osztályban nem tudták elsajátítani egy év alatt a betűk pontos ismeretét.
- A TANÍTÓ szakember kell, hogy legyen a tanítási módszerekben !
- Tudja, hogy mit , miért csinál!
- Tudja, hogy rajta áll, hogy a tanítványa megtanul-e olvasni!
- A tanítónak kreatívnak, jó helyzetfelismerőnek kell lenni!
- A tanítónak tudnia kell projektebe szervezni a tanítandó anyagát!
- A tanítónak képesnek kell lenni arra, hogy tanuljon a gyerekek tanulási kudarcaiból és átsegítse a gyerekek az akadályaikon.
- Legfőképpen tisztában kell lenni azzal, hogy minden gyereknek jár az olvasás, írás, számolás biztos alapja.
- Amilyen szinten állnak taíntványai az az Ő munkájának minőségét mutatja meg!
- Olvasástecnika, számfogalom, írnitudás terén a tanítványok eredménye az Ő munkájának a tükre.
