Jó a diáknak- jó a pedagógusnak: Munkakártyák

Jó a diáknak - jó a pedagógusnak : MUNKAKÁRTYA
Az előző bejegyzésemben leírt szociális fejlődést elősegítő folyamaton túl ( ismerkedés, választás, döntés, felősségvállás, beszámoló az elvégzett munkáról) a tantárgyi tudás megszerző folyamat előmozdítója is. Mivel a feladatok meghatározása, összeállítása a pedagógus dolga. Így szabadon dönt arról is, hogy milyen jellegű feladatokkal célozza meg a fejlesztési tevékenységeit, hiszen Ő ismeri legjobban csoportja aktuális állapotát, s azt, hogy hova akar eljutni egy-egy téma kapcsán..
.S ez az a pont ahol viszont a pedagógus egy lépést hátralép, és diákjaira hagyja a választás. Eleinte ezt nehéz talán elfogadni, de a gyerekek pontosan tudják, hogy épp milyen feladat jó nekik az értelmes munkavégzéshez. Mert minden tévhittel ellentétben minden gyerek igenis folyamatosan tanulni és fejlődni akar. A tanár dolga a tanuló saját útján történő segítség nyújtás. S nem az, hogy az általa elképzelt úton vonszolja végig.
Szakmailag a pedagógusnak is legértelmesebb tevékenységek egyike ezeknek a munkakártyáknak az elkészítése. Alkotó folyamat, aktívitásra serkentő eszköz a tanár kezében. Ha egy kicsit is képes hinni a diákjaiban -mindegyikben, nemcsak a neki jól teljesítőkben- hamarosan olyan pozitív élményekben lesz része létrehozásukkal, használatukkal, amit elképzelni sem tudott korábban. Ugyanakkor fontos tudni azt is, hogy van amikor elutasítás kapunk némelyikre, s bármennyire kedves számunkra a gyerekek egyike sem választja. Lehet, hogy nagyon messze volt a mi elképzelésünk az övéiktől, vagy csak egyszerűen azon a napon nincs meg a kapcsolat hozzájuk. Előfordul, hogy segíteni kell a választásban is némelyiküknek, de hát azért vagyunk velük.

 
 

Ismerkedés a feladatokkal, választás, döntés - felelősség vállalás

Imerkedés a feladatokkal. Választás-felelősség vállalás. Egyéni segítségkérés-adás
Egy tanévvel korábban még ültek a padban és várták hogy milyen feladatokat adok Nekik. Még szó sincs rendszerváltásról, de ők már naponta többször is ...választanak, döntenek, s viselik döntéseik következményét is. A gyerekek hihetelenül gyorsan és nagyon jól alkalmazkodtak az új lehetőségekhez-mint pl a munkakártyák rendszeréhez. Az életünk innentől kezdve nem a feladatelhárításról szólt, hanem a feladatvégzésekről.

Az én feladatom a választási lehetőségek megteremtése volt. Valamint segítségnyújtás vagy csak egyszerű tájékoztatás, ha szükség volt rá egyénre szólóan, vagy egy kis csoportnak. S végül az elvégzett feladatok közösség előtt történt bemutatásának kézben tartása. Ez semmiképp sem elfelejthető, Olyan , nagyon ritkán, előfordult, hogy esetleg csak másnap reggel került sor a munkák közös megtekintésre, de el nem maradt.

A munkakártyák szó szerint és átvitt értelemben is megmozgatták a gyerekeket. A döntés sokszor nem is volt egyszerű. Hol azért mert több tetsző feladat közül egyet ki kellett választani, máskor, mert pont olyan nem volt a feladatok között ami épp tetszett volna, és sorolhatnám még a döntést nehezítő vagy épp könnyítő tényezőket. Azonban hamar megtanultak együtt élni ezzel a helyzettel , és épp aktuális érzelmi, fáradtság szintjüknek megfelelően döntöttek. A munkakártyák egyébként a későbbiekben bármikor elővehetők és elvégezhetőek voltak, s nem egyszer éltek is a lehetőséggel.
A feladatok kitalálása, interpretálása, meg igazán jó szakmai munka volt nekem. Pontosan meg kellett határozni a feladatokban azokat a területeket amiket épp fejleszteni, elmélyíteni, vagy éppp csak megisimertetni akartam.

Ezekről bővebben írtam itt blogban  amunkakrtyák  cím alatt találhatók

Amikor elérkezett a tél

, és a karácsonyi készülődés, végeláthatalan mennyiségben készültek   a batikolt papírzsebkendők és papírcsillagok. Már nem fért a teremben, hát kiköltöztünk vele a folyosó ablakaira. Szerettek nagy ...felületeket festeni (igaz sokan is voltak) S persze invitáltuk a többi osztály tanítóit, tanulóit, hogy csináljuk együtt! Az üvegfelültek megteltek gyerekmunkákkal. Nagyon jó hangulatú lett tőle a folyosó. Tavaszig ott volt érinetetlenül . Közös erővel aztán lemostuk az ablakokat,. mikor megláttuk az első primulát a kertben. ( Csak pratikus ötlet: legjobb a Nebuló nevű ragasztó használata , mert könnyen lemosható, ha el akarjuk távolítani a feltett anyagot az üvegfelületről)

 T

Ime a Föld, íme az ember...

1989 /90 tanév egyik kiemelkedő közös eseménye a Vígszínházban a PADLÁS (Presszer- Stevanovity Dusan ) megtekintése volt. Szülőstől, Nevelőotthonos kollégástól együtt, Hihetetlen erejű hatása volt. Egyrészt több gyereknek is ez volt az első színházi élménye. Ez már önmagában is nagy dolog volt, s a darab is kiváló volt. Napokig csak eről folyt a szó a beszélgetőkörben, s éreztem, hogy ennek akkor kell egy külön felületet is adni. Hozzákapcsoltam még Lázár Ervinnek Tüskés varabinját,  s elkészült e közös montázs. Keresgeltek, vágtak, ragasztottak , Mindenki  hozzátette ami számára  fontos, értékes  volt a Föld és az ember  kapcsán.,

A fal egyébként is tele volt a tanítványaim munkáival. termelődtek bőven, hiszen 30 körüli volt a létszámuk.

Széchenyi felajánlja egy évi jövedelmét

  A beszélgető körök kötetlensége magával hozta a tanulási - tanítási módszerek változását is. A munkakártyák rendszere erre nagyon jó segítség volt. A feladatokat így a gyerekekhez igazíthattam teljes mértékben. S ők maguk megválaszthatták, hogy melyik feladatsort végzik el.

Megszünt az unatkozás és az engem nem érdekel, nem tudom megcsinálni, vagy épp ellenkezőleg én mindent elvégeztem, tehát győztem hozzáállás. Mivel minimum 2 munkakártyát készítettem egy -egy olvasmányhoz, választania kellett mindenkinek, hogy melyiket végzi el. Voltak csoportos, de egyéni feladatok is rajta.Így állandó mozgásban volt az osztály kapcsolatrendszere.

Feladatokra álltak össze, s nem baráti körbe. Választani viszont egyet mindenkinek kellett. Így a döntéseik súlyát - ha kicsiben is- de naponta többször is átérzeték, gyakorolták. Megtanulták- a tananyag mellett, hogy vannak dolgok amikben nem ruházhatják át másra a felelőssőéget. Ez így persze nagyon komolyan hangzik - merthogy az is- de a napi életben ez inkább egy jóhangulatú tanulási folyamat volt nekik, mint súlyos teher.


S mint látható az előadáshoz elég az esőköpeny , vagy széldzseki is . A gyerekek hihetelenül kreatívak.

A Freinet pedagógiáról dióhéjban3. A műhelysarok nélkülözhetetlensége

Ha egy gyereknek lehetősége van szabadon,

 rajzolni,

 festeni,

 agyagozni, 

bábozni, 

origamizni, 

szerelni, 

kézimunkázni,

nyomdázni,

 akkor Ő élni fog vele. 

Ehhez csak egy kis térre van szükség, 

ahol a szükséges eszközök elhelyezhetők. 

Általában a terem valamelyik sarkát jelöltem ki a helyet erre. polcokkal, és 1-2 paddal /székkel Ha csoportosan akartak elkészíteni valamit akkor úgyis elvitték az eszközöket oda ahol kényelmesen elfértek. 

Ebben a formában persze nem működőképes

 az én ecsetem,

én festékem, 

én ollóm és 

én vonalzóm szemlélet. 

Ezt csak közös eszköztárral lehet megoldani lehet, 

amelyből mindenki szabadon vehet, felhasználhat, 

Az ÉN szerepe , hangsúlya teljesen máshova esik- 

Ha én vettem el az adott eszközt, én vagyok felelős a visszahelyzésért is. 

Mindenki azt hitte-külső szemlélőként, hogy ennek a szabálynak a begyakorlása, hosszú idő. De nem így van!Meglepően gyorsan kialakul a gyerekekben, hogy a tevékenységükhöz- a szabadságukhoz - hozzátartozik a tárgyak visszahelyezése is a helyükre.

Olyant sem tapasztaltam, hogy egy csoport ráhagyta volna egy valakire a rendrakást, mentek volna játszani vagy mást csinálni.

 A műhelysarok relaxációs , pihentető, és alkotó tér. 

 Ahova el lehet vonulni- akár egyedül is

 és azzal lehet foglalkozni, tevékenykedni 

ami a gyereknek épp fontos

  Freinet a prioritások megfogalmazásban jóval megelőzte korát gondolkodásban,

hiszen a pszichológia tudománya alig 20 éve foglalkozik az un. FLOW állapottal, jelenséggel. Márpedig semmi más, vagy különös dolog nem történik ezekben az un. szabad alkotási időkben mint annak a belső összhang létrejötte  amit Csíkszentmihályi a FLOW állapotnak ír le.

Csupán néhány eszköz, 

egy kis tér s talán a legfontosabb,

 a szabad döntés meghozatalának lehetősége,

 elismerése szükséges hozzá.

 Mielőtt kialakítjuk azonban számot kell vetni magunkkal. Át kell előre gondolni, hogyan fogjuk érezeni magunkat, ha Ő még , /vagy már,/ a műhelytérben akar tevékenykedni, mi meg a pl. matek feladatot érezzük fontosabbnak. Miként reagálunk majd erre a helyzetre magunkban. és hangosan?

Itt is , mint az összes  Freinet"technikánál"  a legpontosabb és legbiztosabb   vezetőnk  saját  magunk vagyunk. Ha már  átéltük, azt, hogy valaminek az elkészítése  fontosabb volt az adott  a pillanatban, mint egyszerre lépni a többiekkel, akkor megértjük, hogy ez nem dac, vagy ellenállás, hanem  felelősségvállás . Hiszen azt  mindnenki tudja egy  freinet osztályban, hoyg a reggel megbeszélt,, kijelölt  feladaok mely része az amit  el kell végezni, s  meéyek azok  ameylek   átütemezhetők egy másik  napra. S ezzel máris   egy másik  fontos  Freinet technikához érkeztünk, a heti és napi tervezéshez. melyet a következő bejegyzésben  fogok részletesebebn   elmondani. Viszont az talán már  az eddigiekből is látható, hogy a Freinet  pedagógia  nem különböző technikák, eszközök véletlenszerűe együttese. Épp ellenkezőleg. Nagyon is  komoly, -egymással összefüggő tecnikák rendszere, amelynek minden  eleme azt a célt szolgálja, hogy a gyerekek minél szélesebb körű tapasztalatra, tudásra  tegyenek szert mentális és  kognitív szinten. Nem tanagyagok letudása a Freinet padagógia, hanem egy oylan   szemléletrendszer, amiben a gyerekek szabadság és  felelősség egymásra gyakorolt hatását is  elsajátítják a tananyag mellett.

 (Kérlek értékeld írásomat a képek alatt, a leginkább megközelító értékkel! Köszönöm)

Freinet pedagógiájáról kicsit másképp

Hol és hogyan kezdjem akkor? Annak nem látom értelmét és nem hiszek benne, hogy Freinet munkásságának ismertetésével közelebb lehet hozni azt ami napi gyakorlatokban áll össze az emberben az Ő munkájának értelméről. Technikáinak bemutatása is nagyjából ugyanez a kategória. Így teljesen máshonnan pontosabban a másik végéről fogom megközelíteni mindazt amit szeretnék elmondani, átadni, gondolkodás felkeltőként, vélemények cseréjét indukálandóan itt bemutatni....
Ez a gyerekmunka jó 20 évvel ezelőtt készült.Tél volt , már volt egy sor téli képalkotás mögöttünk - sötét karton fehér tempera, kollázs , montázs , nyomatok,- s a hó csak esett rendületlenül. Voltak gyerekek akik még mindig ebben a témakörben rajzoltak . Meg tudtam őket érteni , mert engem is elvarázsol a hóesés akárhányszor is átéltem már. Így segíteni akartam Őket ,hogy valami újdonsággal "megdobva a témát' megörökíthessék ami bennük van. Karácsonyon túl voltunk már, így volt pár szép- bár használt krepp csomagoló papírom. Erre esett aznap a választásom . Tetszett a halványszürke foltos színe, olyan volt mint az ég körölöttünk a hóeséstől. Mikor elkezdtük a napot reggel a beszélgetőkörrel, nekem ez volt a mondanivalóm számukra és kitettem a műhelysarokba a papírt. A délelőtt folyamán aztán néhányan megnézték, majd elkezdtek darabokat levágni belőle, s kitalálva maguknak egy új technikát, filctollal rajzolt havas utcák sokasága lett belőle. Átütő erejű ezeknek az un. szabadrajzoknak a hangulata. Rajztanításban feladat a különbözű alakú , méretű papírok használata. Viszont sokszor gondot okoz a gyereknek azoknak kitöltése. Láthatóan itt ezzel nem volt probléma, mert forma,.méret saját választásuk volt, mert nem mi akartuk Őket beszorítani egy új térbe, hanem maguktól találtak új formát-teret a gondolataik, érzéseik átadásra. Másik feladat volt aznap a HÓval kezdődő szavak összegyűjtése. Még nem a füzetbe, csak egy papírra, mint mikor az ember listát készít valamiről magának. csoportmunka volt., feladdatmegosztással. Volt aki felvállalta a leírását a csoport közös gyűjtésének, ügyelve, hogy a HÓ szó szembeötlő legyen, . A többiek a szavak sorolásán kívül a címhez szükséges betűk összegyűjtésében vállaltak részt . Az elrontott szó a Freinet pedagógiában nem áthúzásra.aláhúzásra kerül, hanem valamivé átalakítva "eltűnik". A füzetbe való munka csak ez után jött.

 

(Kérlek értékeld írásomat a képek alatt, a leginkább megközelító értékkel! Köszönöm)

Olvasás gyakorlására szolgáló saját készítésű dominó

Ezt még a legelső Freinet-s osztályomnak készítettem, s használtam  Kovácsiban végig.

Ma már  persze nyomtatott  szöveggel készíteném,  szebb , profibb kivitelben, de az elvén nem változtatnék.

 

A használata igen  egyszerű - talán ezért is volt   kedvelt nagyon - s  persze  bármikor  bővíthető vagy , cserélhető új lapokra egy része  vagy az egész is akár.

 

Hasonlóan a dominó játékokhoz, itt is meg kell keresni a párt, csak nem képhez képet, hanem  az adott képhez a hozzáillő  szöveget. Illetve  fordítva, egy adott szöveghez a hozzáillő képet.

Anyag szükséglete igazán semmiség. Kell egy megunt   kártyacsomag,
                                                            vagy azonos méretre  vágott dipa
                                                           néhány újságból kivágott kép
                                                           s a képekhezhez illő rövid mondanivaló

Kezdhetjük képpel, vagy szöveggel, kiosztott összes lappal, vagy  folyamatos felhúzással, mindegy. Aki játszik vele, annak olvasnia szükséges előbb-utóbb, vagyis  szórakozásba  ágyazott nagyszerű olvasás gyakorlás, aminek ugyanakor  szabott terjedelme  van. Hiszen addig tart amíg az összes lap el nem fogy. A gyakorlat azonban azt  mutatta, hogy  általában nem kívánták  abbahagyni egy játék után. Miközben persze  folyamatosan olvastak. Eleinte persze nem kell nagy  paklival kezdeni. Ez is  csak 12 lapot azaz  24 mondatot tartalmazott. Ami persze  azért nem is kevés egy elsős gyereknek a második félévben már. Főleg ha többször is találkozik  a szöveggel, egy játék során.

                                                        

Fejszámoláshoz, gyakorlásként , 0-100ig, összeadás-kivonás

A  fejszámolás, számolás gyakorlása elengedhetetlen  a jó  rögzítéshez.  Ha  már túl vagyunk, fogalomkialakításon 10-es körben, akkor gőzerővel az összeadási és kivonási mechanizmus  begyakorlásáé a főszerep.

Csakhogy ehhez nagyon sokszor kell  ugyanazt a számolási műveletet elvégezni. Mert  alapvető természetesen a megértés, az önálló reprodukálási készség tudása  a 10-en belüli összeadás s kivonás   terén, ez azonban még nem  elegendő a biztos  számolni tudás  szintjéhez. Azt  nagyon sok  összeadás és kivonás elvégzésével lehet csak  birtokolni.

Ami annyit jelent , hogyha azt kérdem egy  tanítványomtól, mennyi  17-9 , akkor a válasza gyorsan és zökkenőmentes s  főleg pontosan meg is érkezik  3-6 másodperc alatt. Ennek eléréshez azonban sok  gyakorlásra van szükség. Ezeket a  gyakorlatokat mindig le is  írni, az  nagyon  hosszadalmas és nem  túl hatékony  módszer- még azoknak a  diákoknak sem akik egyébként dominánsan  motorikusan   rögzítenek.

 

Íme  egy lehetséges  gyakorlási forma  ami  gyors, segítséget is  nyújtó, s napi 5 perces használattal nem is túl   fárasztó, ugyanakkor mégis hatékony.

 

A számfogalom kialakításánál, többször írtam , hogy alapvető segédeszköznek a "kézügyben lévő "  saját  kezük használatát  tartottam fontosnak.

Erre  épít ez a  gyakorlási forma is, hiszen a műveletek  kiinduló tagja az ujjakon megjelenő mennyiség. Hiszen nagyon fontos annak belsővé válása, hogy bármikor  maga elé tudja képzelni az adott mennyiségét, már anélkül is, hogy a valóságban  kinyitni hozzá az ujjait. A számolás  persze  még ekkor  is  az ujjakon történik, csak  gyorsabban , mert nem kell már hozzá mozgatni az  ujjakat (ki vagy becsukni) elég csak gondolatban megtenni azt. S ez által gyorsabb is.

Abban az a esetben ha pedagógus  támogatja első perctől az ujjakon történő számolást - mint ahogy én is tettem mindig- ez a szakasz önkéntelenül kialakul a gyerekben. Csak addig nyitogatja, csukogatja az ujjait egy gyerek valóságosan, míg szüksége van rá. Amikor már teljesen  automatikus számára  a mennyiségek fogalma. (hogy mennyi 3, 9, 6 , 8,  1) s tudja azt is, hogy az összeadásnál kinyitni kell még ujjakat, a kivonásnál meg  becsukni az adott mennyiséget, akkor  magától áttér  arra, hogy mindezt fejben   tegye meg.

 

Ezt a fejben lévő  műveletsort segítik a lapjaim. Az ujjak  visszautalnak a  számolás tanulás kiindulós szakaszára. Megadják a biztos alapot., amihez már fejben csak a többit hozzá kell képzelni.

 

A 100-on belüli összeadás kivonás alapja 20-on belüli biztos  számolni tudás. A többi már csak algoritmus. Azt kiszámolni  másodikban, hogy mennyi  37-9 sokkal könnyebb és gyorsabb, kevesebb energiát igénylő munka, mint annak  rögzülése, hogy 17-9  az mennyi.

 

Én ezeket a  lapokat eleve  úgy használtam, hogy pontos eredmény  esetén, nem a következő lapot vettem, hanem az algoritmusokból párat hozzávettem. Egyfelől mert  a gyerekek nagyon is  szeretik a  szabályosságokat, másfelől, mert  távlatokat is  mutat számukra, hogy  milyen új tudásra tehet szert egyetlen  kis számolással

 

pl. 5+2= 7,         15+2 = 17,        25+2= 27.            35+2= 37

     7-3 = 4,         17 -3 = 14         27 -3= 24,            37- 3= 34
   12-5 = 7          22- 5 = 17         32 -5 =27             42- 5= 37

 

Napi  5 perc gyakorlás  még a  nyári szünetben sem megeröltető.

 

Otthon is könnyen elkészíthető formában adom most közre. Csak ki kell nyomtatni, kivágni a műveletcsíkokat,   félbehajtani , s összeragasztani, s máris  jöhet  a gyakorlás. A lap egyik oldalán a művelet van, másik oldalán pedig az összeadás, vagy kivonás szó.
A kinyitott ujjak segítenek biztos támponthoz jutnia  a gyereknek, s ahhoz viszonyítottan  gondoloatban kinyitni vagy becsulni ujjait.

A legegyszerűbb műveleteket és az algoritmusokat már  nem vettem bele, de  ennyiből is jól látható, hogy mi az elsős,  műveleteket érintő anyag.  S bizony ez nem kevés, s egyáltalán nem semmiség. Alap!

Ami  nagyon fontos, hogy tartós és szilárd  legyen.