Egy átlagos Freinet-s nap jellemzői jól megmutatják, hogy miben tér el ez a pedagógiai szemlélet a hagyományos pedagógiától, s miért kapcsolhatók az un. alternatív pedagógiák közé.
Mi az ami nincs a Freinet pedagógia rendszerében, ami a hagyományos pedagógiára jellemző.
Nincs 45 perces tanórákra és óra közi szünetekre osztott napirend.
Nincs csengetési rend, csengetés.
Nincs csukott ajtók mögötti tanítás-tanulás.
Nincs padsorokba ültetés.
Nincs pedagógus által kialakított ültetési rend.
Mi az ami viszont van:
Van heti és napi terv.
Van beszélgetőkör és plénum
Van önálló döntés a feladatok vállalásában és a feladatvégzés sorrendjében.
Van egyéni haladásiütem és egyéni segítségnyújtás
Van felelősség a munkavégzésben a gyerekek és pedagógus számára is.
Van lehetőség különböző munkaformák gyakorlására.
Van saját pihenő és szabadidő a gyerekek számára.
Van műhely, osztály könyvtár, és pihenő rész a termen belül.
Van állandó lehetőség a szabadrajzolásra, tárgyalkotásra, szabadmozgásokra.
Az átlagos nap, egy Freinet osztályban BESZÉLGETŐKÖRrel és a nap megtervezésével kezdődik. Amelyben az osztály a beszélgetőkörnek kialakított sarokban összeül és bárki elmondhatja, hogy mi történt vele az előtte való nap délutántól. (álmok, érzések, történések). Viszont nem kötelező megszólalni, ez teljes mértékben saját döntés kérdése. Időnként vannak témák, amit a pedagógus kezdeményez, és annak a megbeszélése van helyette. A végén a nap tervezésére kerül sor hogy milyen tanulási témák lesznek? ( Pl. matematikából az 5 ös szám gyakorlása, olvasásból új betű vagy épp ellenkezőleg gyakorlások, környezet ismeretből pl. az érzékszervek közül a látás . Testnevelési foglalkozás pl. 10től 3/4 11-ig, rajzból vagy énekből, technikából is egy meghatározott feladat.) Ehhez a gyerekek hozzáadják a saját terveiket is. (pl van aki rajzolni szeretne, mert van egy saját témája, vagy táncolni szeretne a társaival mások szeretnének esetleg valamit megbeszélni, elolvasni , )
Ezt követően az osztály általában eldönti, hogy melyik tanulási területtel akar kezdeni.
(3-4 osztályban ez már természetesen így működik, első osztályban az azért ezt a pedagógus dönti el )
A téma felvetése, indítása a pedagógus által történik. Ez többnyire egy rövid idejű frontális formát jelent, amit a gyerekek önálló vagy csoportban végzett munka formái követik. Ezt segítik a munka és feladat kártyák, amelyek változatos tevékenységeket ajánlanak fel az adott témával kapcsolatban, s egyben választási lehetőséget adnak a tanulóknak is. A feladatvégzés után az osztály újra összeül és mindenki elmondja, hogy Ő mit választott, s mit végzett el? Így teljes és részletes kép lesz arról a feldolgozási munkáról ami a téma kapcsán megtörtént. Ez általában 45-60 perces időtartam után történik meg.
Az első nagy egység után van egy hosszabb (25-30 perces) pihenő, tízóraizó idő.
Majd az újabb tanulási területtel folytatódik a munka hasonló rendszerben.
A pedagógus egész nap változóan foglalkozik a tanulókkal egyenként, vagy kisebb csoportokkal ott és abban amire nekik szükségük van. S ott és abban nyújt segítséget a gyerekeknek ahol arra szükség van.
Minden gyereknek van természetesen saját padja, ahol a személyes tárgyai van, s ami az ő privát világa, s nem elfoglalható engedély nélkül másnak Ide bármikor " visszavonulhat". Ezek azonban nem sorba rendezve, hanem csoportokba rendezve.
A tanítási nap folyamán a gyerekek nyugodtan abbahagyhatják az épp végzett feladatot ha elfáradtak, megéheztek vagy WC-re kell menniük. A tapasztalatom azonban az, hogy a gyerekek -mint ahogy a felnőttek is szeretik végigvinni a megkezdetett munkájukat, s utána iktatják be maguknak a pihenést. Mivel teljesen változó, hogy kinek mennyi időre van szüksége (pl a matematikai) feladat sor elvégzésére, az is változó hogy ki mit csinál éppen. van aki már a szabadidős tevékenységével van elfoglalva, van aki meg épp a pedagógus egyéni fejlesztésében vesz rész. Vannak akik csoportosan készülnek egy előadásra, vagy végeznek valamilyen tanulási tevékenységet
Az osztálytermek van egy un. műhely része, amit bárki használhat - kérdezés nélkül- a nap folyamán azzal a feltétellel, hogy maga után rendet kell hagynia. A " műhely sarok" különböző fontos eszközökkel van felszerelve. (festékek, ecsetek, ceruzák kréták, papírok , ollók stb.) Ide bármikor bemehet "alkotni" bárki egyénkét vagy akár csoportosan.
Van az osztálynak még egy fontos része, ahol a használható, könyvek,, munkakártyák és kényelmes ülő helyek - laticelek vannak összegyűjtve. Ide be lehet vonulni és olvasni, nézegetni, zenét hallgatni, beszélgetni a társakkal)
Nagyon fontos része egy Freinet teremnek: a számítógépnek és nyomtatónak kialakított rész. Itt készülnek az osztály újságok, s itt lehet a számítógépes programokat is használniuk a gyerekeknek. ( s mamár persze egy digitális tábla is. ami sajnos nekem nem volt. Viszont volt az első pillanattól kezdve ahogy lehetett projektor a számítógéphez.)
Ezek a tárgyi- elrendezésbeli különbségek , de jól jellemzik a szemléletbeli különbségeket is . Ebben az elrendezésben és szabály rendszerben nem lehet hagyományos módon tanítani. Önálló és kiscsoportos feladat végzések, és saját ütemben történő haladások a jellemzőek. Az a fontos amit már elért a munkájával szorgalmával egy - egy gyerek, s az, hogyan tudnak együtt dolgozni, együtt létrehozni közös dolgokat.
Természetes része a napnak az is ha egy - egy szülő bejön, s ő ad át valami új ismeretet, tevékenység formát az adott egységhez kapcsolódóan a gyerekeknek. (Természetesen ezek előre egyeztetett események.)
A nap végén fontos rész még az osztály életében, az un. PLÉNUM. Itt megint körbeülnek a gyerekek a pedagógussal, és "lezárják" a napot. Ez kb 20-percnyi idő arra, hogy mindenki elmondja mire haladt a feladatok elvégzésben? Mi volt kellemes vagy kellemetlen a számára.
Nálam a tanterem ajtaja állandóan nyitva volt. A gyerekek így bármikor kimehettek a WC-re elintézni ügyeiket. vagy akár csak egyedül lenni egy kicsit Amikor az iskola többi osztályának szünete volt, gyakran bejöttek korábbi osztályaim tanulói egy kicsit "szippantani" a régi életük légköréből. s gyakran odaültek valaki mellé és segítettek nekik a feladataikban. Elmesélték életük apró történeteit.