RIDEF 1992. Poitiers-ban I rész. Megérkezés Párizsba

Munkám elismeréseként lehetőséget és  anyagi támogatást is. kaptam  Magyarországi Freinet Alapítványtól, hogy elmehessek és  részese lehessek egy héten át a POITIERS-i  nemzetközi Freinet  találkozónak. Köznapi nevén a R.I.D.E.F.-nek. Már korábban említett barátnőmmel Komáromi Katival és kollégámmal.

 

Már  maga  az utazás is  életre szóló élmény volt számomra. A 20 órás  vonatozás során, az elsuhanó tájakat igyekeztem  minél teljesebb módon megőrizni magamban. Aludni  nem igen tudtam, bár  volt fekvőhelyünk, de az izgatottságtól csak rövideket szunyókáltam, s  a  pirkadattal már a  folyosón  álltam , hogy minél többet  láthassak a körülöttem lévő tájból. Így ezek a képek oly mélyen rögzültek bennem, hogy  a mai napig "előhívhatók", felidézhetők bármikor.

 

Franciaországot a  reggeli készülődésében láttam meg tehát, ahogy  a falvai, kisvárosai "éledtek" .

Reggel 10 körül  gördült be   vonatunk - a legendás Orient expressz- az EST pályaudvarra., s onnan talán délután 2 körül  volt  csatlakozásunk a  TGV-re,  Mindössze bő 3 óránk volt arra, barátnőmmel, Katival, hogy  Párizst "megismerhessük. Így  úgy döntöttünk, hogy nem indulunk a  nevezetességek megtekintésére, hanem a "hétköznapi" Párizst  "térképezzük " fel. Mindent ami utunkba került, az alatt a  3 óra alatt. Sétáltunk  a Szajna  partján, átmentünk 2 hídján. Betértünk egy templomba,  és egy   könyvesboltba, egy pékségbe és egy áruházba. Ettünk egy szendvicset és  beültünk egy  mellékutcában egy  kávéra is. Mentünk csak a  fejünk után, szabadon, ügyelve  arra, hogy  kellő közelségben legyünk azonban a pályaudvarhoz is. Az idő gyönyörű volt. Körülölelt bennünk a fény, ragyogtak  a fák levelei és a hófehér házfalak, csillogtak az ablaküvegek. Mint minden  városban  valószínűleg, de  ez más  volt mégis. Ez PÁRIZS  volt  Álmélkodtunk és  boldogok voltunk  már  attól a ténytől is, hogy  ott sétálhatunk ahol  vagyunk éppen.

Vettem egy útikönyvet Párizsról,  s itthon beleragasztottam saját  fotóim egy részét. Azokat amelyek illetek az album képeihez

NAGYKOVÁCSI gyerek szemmel 3.rész FORRÁStól a GESZTENYEFA sorig

A falu túlsó  végén  ered a PATAK. Amely aztán kiszélesedik  egy  200-300m2 alap területű tóvá, aminek  Bánya-tó volt akkoriban a neve. Be nem igen merészkedett senki, mert legendák keringtek mélységéről, iszaposságáról- Viszont a béka-koncertek bezengték a falu  felső  egyharmadát biztosan.
Az uticél e forrásnak a megkeresése  , felfedezése , majd a faluban  végigjárni a patak útvonalát. 
Itt egy másik szülő volt  ebben az esetben  a szakember.Végzettségére nézve biológus. Az  Ő segítségével ez egy valóságos  tanulmányi kirándulás lett, nem csupán egy kellemes séta. Mérésekkel,  ökológia összefüggésekkel. Kezdetnek egy rövid séta után  a csoport  megérkezett a forráshoz. Itt  az osztály  jelentős része még sosoem járt, így mindenkire   nagy hatással volt ez a találkozás.  Az 5cm átmérőjű vas csövön keresztül  tört  a felszínre  a víz , ez maga  a naygbetűs  FORRÁS.  A gyerekekre  ez a mini forrás is nagy hatással volt. Meg is értem. Nekem is   gyermekkorom  meghatározó élményei közé tartozott mikor forrásvízért mentünk) pedig saját kutunk is volt, de  az  mégis  az egészen  más  volt). Varázslatos  dolog  valaminek az eredetére érni. Megtapasztalni, hogy amiről oly sokat hallottak, olvastak -akár  a mesék során is- a valóságban is,  varázslatos. A kristálytiszta  vízben megfigyelni a benne élő apró vizi élőlényeket.

Büszkén írták  tanítványaim, hogy van egy 5 cm-es  vízesésünk! A forrást aztán  végig kísérte a csoport ,  eredetétől a   falu határig, s talán tovább is mentek volna  mellette, ha nem kellett volna az iskolába visszamenni. Közben  igen  komoly  gondolatok,  kérdések  foglalkoztatták  Őket, amiről -már  a teremben-  írtak, rajzoltak, montázsoltak is   a többiek és maguk számára.

 A környezet-szennyezés lépten-nyomon szemük elé került, s nem is  volt alaptalan a kérdés: Lesz-e vizünk  2000-ben? Hiszen még  sok helyen az emésztő gödrökből cső vezetett a patakba- hogy ritkábban kelljen  a tulajdonosnak a  szippantósokat hívni,  drága pénzért. Ez  szerencsére  megoldódott a  falu csatornázásával  később. 

De ez a kirándulás  inspirálta  a víz építő és romboló munkájáról készült összefoglalót épp úgy, mint a térképen  világ legnagyobb helyeinek  megkeresését, összefoglaló rajzának   lemásolást

 

A patak útját  követve először  egy  hídhoz értünk, Innen  lehet  2 irányba  indulva  a falut az erdőn keresztül gyalogosan  elhagyni.  Ez volt  régen  a falu vége. Ezen a ponton  már  200 éve áll  egy kő kereszt,  amely az egyik kislányt nagyon megérintette és  lerajzolta.

 

Kanyargósan, több utcát érintve követtük a  patak útját, míg elértük a Kastélyt, ahol visszafordultunk. Itt még  megemlékeztünk a falu gesztenyefa sorának történetével, s megtömtük zsebeiket  is   a fénylő gesztenyékkel, hogy később majd  bábok készüljenek  belőle.

NAGYKOVÁCSI gyerek szemmel 2. rész ÉPÜLETEK

Az épületekkel történő ismerkedés építészmérnök szülő segítségével jött létre. Ez által új szemmel kezdtünk nézni a falu építészeti emlékeit.

Nem csupán vizuális élményként, hanem más nézőpontból közelítve a régi épületekhez, feltárultak szépségeik, érdekességeik is.

Megismerkedtek  a gyerekek a födém, alap, vályog , boltív, zsalu, tervrajz, makett fogalmával, mégpedig úgy, hogy mindazt a valóságban is  láthattak,  és szakszerű válaszokat kaphattak felmerült kérdéseikre.

Megtudták, hogy milyen fázisokon megy keresztül egy épület "megszületése". Milyen szakmák együtt munkálkodása szükséges hozzá, s azt, hogy bármelyik hiánya milyen következményekkel járhat.Tehát egy komplex képet kaptak.

 Ilyen  "szemüvegen át"  nézni aztán a  környezetet , egészen más  hozzáállást eredményez, mint  munkafüzetben kitölteni az  aktuális oldal feladatsorát.

 

A Freinet pedagógia jó néhány dologban különbözik a többi alternatív "reform" pedagógiáktól

Az egyik mindenképpen ezek közül a szülők, - esetleg különböző szakemberek- bevonása a tanítás   folyamatába.

Ennek igen komoly pozitívumai voltak. Egyfelől a szülők így jobban megismerték az iskolai tevékenységet, reális képet tudtak kialakítani az ott folyó munkáról. Ennek következtében támogató magatartásuk szilárd volt. Temészetesen nem vélemény - és kritika mentes, viszont őszinte és megfontolt, együttműködő.

 

A gyerekek valóban azt érezhették, hogy egy nagy közösség tagjai, ahová szüleikkel együtt tartoznak. S nem utolsó sorban az ismeretek tárháza sokat bővült mindenki számára, személyes élményeikhez kötődve .
 

Más úgy megismerkedni egy pékséggel asztalos műhellyel, vagy akár a helyi vízi világgal, épületekkel, csillagokkal, hogy hol egyik, hol másik szülő az, aki szakembere is területnek . Könnyebb kérdezni , elfogadni gondolatokat attól akit nap mint látunk, akit ismerünk.

Mint ahogy ez korábbi bejegyzéseimben már részletesen bemutatásra is került

 

A falunak legrégebbi két szintes  épülete   a "kastély" . Építése az 1800-as évek  közepére tehető.

A Wattay-Teleki-Tisza kastély klasszicista  épülete és parkja jó állapotban őrződött meg a Földművelésügyi Minisztérium kezelésében.  (Történetéről a Nagykovácsi Tisza kastély kereséssel   számos  jó  írás, fotó  található, erre nem térek most ki)

 

Ez volt a Nevelő otthon , ahonnan diákjaim egy része járt hozzánk.

 

Így  ott jártunkkor   az osztály  megtekintette nevelő otthonos  társaik , hálószobáját és tanuló termeit  az ebédlőt, játékaikat, és a hatalmas , szépen gondozott parkot. Beszélgettek kollégáimmal , akik szülő pótlóként irányítgatták a  nevelő otthonos gyerekek  életét, segíttették tanulásukat.

A fényképeket  a gyerek készítették a kirándulás alkalmával.

 

Így utólag sajnálom, hogy ebből a kirándulásból kimaradt az  iskola, különösen a régi iskola "felfedezése". Mamár  bele venném azt is.

NAGYKOVÁCSI gyerek szemmel 1.rész HEGYEK

A környezetismeret tantárgy  keretében az alsó tagozat  minden évfolyamán  tananyag a lakóhellyel való ismerkedés. Tanulmányi séták, ismeretterjesztő írások feldolgozása   által.

A harmadikos tanulók   már komoly teljesítményre képesek e téren is.  Első Freinet-es osztályommal immáron harmadik   Nagykovácsi könyvünk készült el 1993-ban. Az előző években is  már  tudatosan tervezett  sétákon   ismerkedtek a  faluval, s készítettek is róla  könyveket sok  színes, élménydús  rajzzal, rövid  szövegekkel. Itt azonban már  minőségi változásnak  lehetünk részesei.

 

Nagykovácsi  igen régi  település. Már  a római  birodalom  idejében  is lakott volt, hegyoldalán szőlőtermesztés   folyt. A katonai szolgálatot  kitöltött   harcosok  telepedtek meg itt. Ennek tárgyi emlékeiből   a mai napig is megtekinthető  jópár  a katolikus  templom kertjében, templomfalában.

Egy harmadikos  tanulónak  azonban  mégiscsak Mátyás király  kora áll  közelebb  az ismereteihez, lelkéhez, így  az ahhoz való kötődés jól rögzíti, hogy a falu,  nevét is  a Mátyás király ide  települt / telepített kovácsaitól kapta. A Budai Vár  közelsége   és  egyben  hegyekkel  ölelt zártsága  ideális  hely  lehetett számukra.

Zivatarosabb  időkben a falu  többször  elnéptelenedett. Az1780 -as  években azonban  újra benépesült, mégpedig  szászokkal, Templomot építettek, később iskolát is.

 

Most is   két csoportban  vágtunk neki  a  falu "feltérképezésének", s  az összegyűjtött anyagból aztán   létrejött a NAGYKOVÁCSI könyv. Amiben   nagy segítségre  voltak most (is) a szülők.  Nem csupán kísérőként, hanem  segítőként is  részt vállaltak a munkában.

  

 Az egyik csoport a falu építészeti értékeit vette sorra. Rajzban , riportokban örökítették meg a helyszínen amit láttak, hallottak. Építészmérnök szülő segítségével olyan ismeretekre tettek szert mindeközben ami nem általános / átlagos ilyen korú gyerekek .

 

A másik csoport  a falu  földrajzi adottságaival, természeti értékeivel  foglalkozott, kiterjesztve  a környezetvédelemre is. Lesz-e  vizünk  2000-ben?-  teszik fel  az egyik oldalon  kérdést (1993)-ban.  S  nem volt ok nélküli az aggódás, mert akkor még nem volt a   falunak  csatorna hálozata, s bizony sok helyen a patakba  folyt be  a szennyvíz. (Azóta megoldódott ez   problémája a falunak)

 

A két csoport a kirándulás után , rajzokból, írásokból, saját készítésű fényképekből, montázsokból egységessé "gyúrta össze " az élményeket, s így kapta meg végső arcát a NAGYKOVÁCSI könyv

 

Meredek, kopár és fákkal borított hegyoldalak ölelik körül a falut.  Mindegyik tetejéről  csodálatos  panorámával ajándékozva meg a  túrázót.

A pár éve még  a  házak nélküli hegyoldalak ekkor kezdtek   utcahálózattal gazdagodni.

A hegyekkel ölelt szűk. un. zsák falu, elkezdett gazdagodni, terjeszkedni 

 

Nagyon szeretem ezeknek a képeknek az erőteljes  föld színét.

Számomra azt a  mély  kötődést jelenti  amit az  ANYAFÖLD jelent s amihez egy életen át kötődik az ember , bárhova is  kerül később.
 Freinet írja egyik összefoglalójában, hogy rajzoljanak, fessenek minél többet a gyerekek, mert    azok sokkal több információt hordoznak , mint a szavak. S valóban!
Ezek  a  képek felidézik bennem színükkel a föld kézbevételének érzésést kertézkedés közben. Ami akkor  természetes volt számomra, s mamár  csak     emlék. De a színekkel mégis  visszaidéződik  jóérzése is. 
A meredek hegyoldalak akár kopárak, vagy fákkal teltek, kirándulásra  csábítók voltak. Védők és megnyugtatók.
 

Időnkét azonban ijesztővé  váltak.  Mint pl. a pár hónappal korábbi erdőtűz idején, amit  a tűzoltók csak nagy erőkkel tudtak megfékezni.
 

A rajz azonban  nem akkor, hanem a Nagykovácsi könyv  elkészítésekor keletkezett.

A "MI KÖNYVÜNK" 2006-ból

Freinet-technikák közül talán a  legkedveltebb a gyerekeknek, a könyvkészítés. A SAJÁT könyv -készítés.

 

Teljesen  mindegy  , hogy milyen  közegből, milyen  ismeret anyaggal  érkeztek a tanulók , ez  egy olyan  önkifejezési mód ami mindenkit  tettekre  sarkallt. Húsz év tapasztalatával az   tudom   mondani, hogy a varázsa  független a meglévő technikai  színvonaltól. Abban az időben  (1989-tól 2000ig)   mikor  kézzel kellett még  írniuk az oldalakat ugyan olyan lelkesedéssel, elszántsággal  készítették, mint  később, teljes   számítógépes szöveg-szerkesztős  háttérrel. 

 

A varázsa tehát   nem az eszközök színvonalában  rejlik, hanem  magában  az alkotásban. A saját   könyv  létrehozásában. Gondolatok, érzések összeszedésében, megjelenítésében, átadásában.

 

Ezek az  egy-példányos  könyvek aztán hazakerültek , féltve  őrzött kincsként, viszont az Életünk könyvében maradt   mégis  emlék  róluk . Ez éppen 2006-ból
 

Az adott osztály hátrányos helyzetű és un. SNI-s tanulók kis  közössége  volt. Igazi ellenpontja az első Freinet-s osztályomnak.

 Az Életünk könyve,  a  beszélgetőkör, és a  saját könyv mégis  ugyanolyan mozgató erővel  bírt mindkét esetben.

 

 A beszélgetőkörök rögzítésére  ebben a kislétszámú osztályban kifinomultabb technikát  alkalmaztam. Mindenki választhatott a kör  első perceiben  magának  egy képet az adott  csoportból , ami aztán  beragasztva   Őt  jelenítette meg elmondott élményeihez kapcsolódóan. Mivel  szerették  újraolvasni a saját és  társaik mondatait, megőrizhették a választott képet ily módon maguknak és társaiknak is. S  ha  mégsem a leginkább vágyott képet sikerült  megszereznie  valakinek, így mégis az övé is lehetett, ha fellapozta a  könyvet.

 

A legkülönbözőbb képcsoportokkal  álltam elő, nem egyszer  nagy derültséget keltve.  Pluszban  egy jó kis  beszélgetést indukálva a képek  kapcsán.

Hiszen az állatokról, mese figurákról  rögtön  érkezik  a gyerekektől  néhány  mondat, gondolat, de  a fotelok, kanapék sem  voltak  kevésbé érdekesek.  Mindig kíváncsi voltam,  ki melyiket választja  majd? S  röviden  meg is beszéltük, hogy melyik  miért is jó éppen? Ezeknek  látszólag ugyan semmi köze  nem  volt  az iskolai tananyaghoz, viszont pont ezzel  megteremtettünk egy oldottabb, szabadabb légkört, ami  nélkül nehéz elképzelni igazi alkotó  tevékenységet.

Részletek a 2006/2007-es tanévben íródott Életünk könyvének  beszélgetőkörieből

 

 

A fotelok aznap az álmokat hozták elő

Tervezetlenül . A Micimackós matricák választása napján úgyszintén.

 

 

 

S ez annyira    fontos  volt  diákjaimnak, (hiszem  épp helyzetükből adódóan, nem igen volt kinek  elmesélni az álmaikat) hogy heteken keresztűl a reggeli beszélgetőkör az álmaikról szólt.

 

 

 

 

Fedezd fel a az iskolát!

Ezt a  a címet viselte a NASS LAP-ban a kedvenc  rovatom.

 

A Nagykovácsi Általános Iskola új szárnya gyerek szemmel.

 A bejárat -ami nem látszik - régi és új rész találkozásánál a gyerekek  mozgásának irányában található.

 

Egy tanítványom  festménye- őszi fája-  adta  az  ötletet, melyet egyik rajz órán  festett, s mindannyiunkat elbűvölt. A fának története is   van, ami  megrázta az előtte való télen az osztályt, -ez az írásban  helyet is kapott -. Vagyis ez  nem egy akármilyen  fa volt, hanem ,   érzések, megfigyelések, emlékek kötődtek hozzá mindannyiunkban. S kérdések is - amire a választ maguk találták meg, - egy kis segítséggel-.

 

 

 A lépcsők

 Az iskolában 3   lépcsősor  található  a mai napig. Az egyik közülük még a "régi szárnynak " a lépcsője. Ide  ritkán mentünk, de   azt rögtön észre  vették a  gyerekek , hogy valahogy könnyebb rajta   járás.  Ugyanis 2cm-rel kevesebb a távolság a fokok között, mint az új szárnyban. ( A régi és új rész építése között 40-50 év telt el.)

 

Ugyanakkor bármilyen csábító volt  a  diákoknak -főleg a fiúknak- a  lépcsőkön való szaladgálás, az minden  tanártól STOP táblát  kapott. Kivéve  a torna órán, ha épp a lépcső járás-futás volt  a bemelegítés egyik  része.  Akkor  viszont inkább küzdelem volt, mint sem  jóleső "lenyargalás" . Ez adta a "lökést" a lépcsővel való  foglalkozáshoz.

 

Abban az évben amikor   az újságot  már az egész iskolának készítettük,  nemcsak magunknak osztály szinten, épp úgy adódott, hogy új termet is kaphattunk. Ez  fontos változás volt  az előző 3 év  napfény nélkülisége  után. Annyira , hogy a gyerekek ezt  meg is örökítették az újságban, mégpedig úgy, hogy   feltérképezték a napfényes és nem napfényes termeket. S ebben az írásban már  megkérdeztek más osztálybelieket is.

 

 

A következő számokban már, más osztálybeliek is megjelentek ebben  rovatban (is) írásaikkal. S ez  volt  a cél! Ráirányítani a gyerekek  figyelmét, hogy a közvetlen környeztünk is mily sok érdekes  dolgot   kínál  számunkra. Mozgósítani azokat a gyerekeket akikben  van készség, hajlandóság  az írásra, gondolataik  közlésére.

Megmérettetések

Az első - teljes mértékben- Freinet pedagógia  szerint működő osztályom elfogadása, vagy inkább megtűrése  a tolerancia jegyében egész  jónak volt mondható. S mi is igyekeztünk mindet megtenni azért, hogy  MÁSSÁGUNKKAL ne  borzoljuk a kedélyeket. Ha valami  olyan "akciónk" volt ami  másokra is hatással lehetett, mindig egyeztettem a kollégákkal, iskola  vezetéssel. Így volt ez akkor is mikor az iskolai Mikulás várás  volt.

Hatalmas  ablak felületek voltak azon a   részen ahol a mi folyosónk volt. Kínálta magát  a gyerek munkák  közzétételére,  dekorálásra. Úgyhogy más osztályokat is bevonva  elkészültek az első festések, és  gyerekmunkákkal történő egyéb  díszítések. A nagyméretű MIKULÁS is közös  hajtogatás eredménye lett. S a gyerekek  boldogan mutogatták, nézegették saját munkájukat. Más hangulata lett  az egész térnek ott.

 

S ha már  az elfogadást, megtűrést  említettem, el kell mondanom, hogy 1994 tavaszán azért  kisebb vihart kavart, hogy felső tagozatosak lesznek tanulóim. Én csak később tudtam meg, hogy több osztályfőnök  jelölt is elhárította  magától ezt a feladatot, s  végül  kényszerűségből, nincs  más alapon az ének tanár lett az osztályfőnökük. Kollégáim tartózkodása , fenntartásai  azonban  nagyon hamar  megváltozott, mikor    a már  ötödikes   gyerekeket  tanítványukként kellett   fogadniuk. Azóta is a legnagyobb elismerésnek tekintem  a tőlük kapott elismerő , őszinte  szavaikat. Ugyanis  október  táján  többen  elmondták nekem, hogy nagyon féltek, hogy  hogy lesz majd  azzal a "SZABADON" felnőtt   gyerek sereggel? S az Ő nagy meglepetésükre csak pozitív élményeik voltak.

"Nekem  még ilyen osztályom nem volt! Nagyon jó velük lenni!"- kezdte az osztályfőnök.

A biológia tanár  bevallotta, hogy ő nagyon félt, de félelme  az első héten elillant, mert  ahogy fogalmazott, olyan volt mintha  nem is  5. osztályba  menne tanítani, hanem   a 8-osokhoz. Érett felsősökként viselkedtek.

A  matematika és magyar tanár  nagyon elégedett volt  a tanítványaim tudásával, és a munkához való hozzáállással.

 

Mindez engem nem lepett meg, mert tudtam, hogy ez így lesz. Hiszen a Freinet pedagógia egyáltalán nem arról szól - amit   sokan  mondanak, írnak róla  külső szemlélőként- hogy a gyerekek azt csinálnak amit akarnak. Hanem pont arról, hogy azt csinálhatnak ami  a másikat  nem akadályozza, nem zavarja. Ez persze  napi szinten  adott  megoldandó helyzeteket, de  ezen közben érettebb, egymásra figyelő de önmagukat is képviselni tudó , toleráns személyiségekké is váltak. Számukra az volt  már  természetes  10 éves korra, hogy a  feladatokat a legjobb tudásuk szerint kell  megoldani. Ezért én teljesen  nyugodtan vártam a  felső tagozatba lépésüket.

 

S álljon itt most akkor a korábban említett  fogalmazás verseny győzteseinek írása, 4 évvel később. Melynek  fontos momentumai   azok voltak, hogy pályázat  keretében  hirdettem meg az osztályomban,  és  kollégáim   a zsűri szerepét  vállalva, döntöttek a helyezésekről. S nagyon örültünk  a gyerekkel  közösen,  a tőlünk független  zsűri  méltató szavainak, s megjelentek természetesen az írások az  áltatunk  készített iskolaújságban is.
 

Szabolcs első helyezettes  írása.

 

   

 Áron  különdíjas írása: , amit azért kapott, mert nincs ugyan benne párbeszéd, holott a kiírásnak része volt ez a feltétel, viszont nagyon színvonalasnak ítélték kollégáim. Aminek nagyon örültem jómagam is, mert mutatta, hogy igazán nagyszerű kollégáim voltak . Szakmai és emberi szempontok szerint is. Hiszen teljesen elfogadható lett volna, ha kizárják az egyik feltétel teljesülésének hiánya miatt. Nem ezt tették.