Régen, írtam már az 1990-es Nagykovácsi Freinet táborról, és többek közt az abban szereplő mandala készítő kisműhelyben szerzett élményeimről / tapasztalataimról/ az életemben később betöltött szerepéről.
Most, e műhely jó másfél évtizeddel későbbi hatásáról szól írásom.
Amikor Budapesten kezdtem dolgozni 2000-ben , a beszélgető körök továbbvitele és a mandalák színezése, készítése volt az a két elem, amit első körben tovább tudtam vinni Freinet-es "múltamból". Később a többi elem is bekerült (újság, nyomda, szabadszöveg. életünk könyve, s persze magának a pedagógiának a szemlélete , mert azt viszi magában az ember tovább egy életen át, bárhova is kerüljön)
A mandalázás új iskolámban később széles körben elterjedt és majd minden alsós pedagógus, de főleg asszisztens kollégám alkalmazta kiváló nyugtató hatása miatt.
A mandalázás természetesen nem Freinet pedagógiai elem. A kapcsolat csupán annyi , hogy én a Nagykovácsi Freinet táborban ismertem meg egy német kolléganő délutáni kisműhelyében.
A mandala készítés a világ minden táján ismert, s az emberiség történetével csaknem egyidős. A természeti népeknél épp úgy felfedezhető, mint a katedrálisok magas tornyain. A Távol-kelettől- dél Amerikáig Afrikán és az északi -déli tájakon keresztül-kasul szeli a Föld golyót. Tulajdonképpen életünk része.
Akkor 1990-ben azonban teljesen új dolognak számított, s csak jó egy évtized múlva terjedt el, hétköznapi szinten is nálunk. Ma már bármelyik könyvesboltban, de olyan áruházakban is ahol gyerekeknek színezős könyveket tartanak találkozhatunk vele.
Én azonban a saját készítésű mandalákat "vittem be" a gyerekek mindennapjaiba.
Az alábbi mandala dekorgumi formákkal készült, s a környezetismeret tananyag szerves részét képezte.
Első évfolyamon tananyag az évszakok . Sokféle gyakorlat, feladat kell ahhoz, hogy mindenkiben rögzüljön, biztos tudása váljon a hónapok és az évszakok kapcsolata, hiszen automatikusan a január, február, március, április......sor megtanítása sem egy egyszerű dolog. Majd a hónapok évszakokra tagolása - azaz ezen hónapok évszakok szerinti csoportosítása és megtanulása - kihívás egy elsős gyerek számára. Apróságnak tűnik, de aki tanította már első osztályban ezt a témakört tudja, hogy mennyi energiát kell befektetni az elsajáttítatásába.
S van ok ünneplésre, mikor egy 20-25 fő osztály minden tagja tudja mindezt.
Egy ilyen ünnep volt a évszak-mandalánk elkészítése is.
A gyerekek évszakok szerint alkottak csoportot. Tavasszal, nyáron, ősszel, télen születettek csoportját. Megbeszéltük, hogy milyen szimbólummal képviseltetik magukat a különböző évszakok a mandalán, majd utána következett a mandala dekorgumi nyomdával való elkészítése. -a mi szintén saját készítés- .
Ebben az osztályban rajtam kívül senki sem született tavasszal, így egyedül képviseletem a kör közepén a tulipánokkal a tavaszt.
A nyarat a különböző zöld levelek, valamint az eprek, cseresznyék, meggyek jelenítették meg a következő körben.
E fölött az őszi gyümölcsök és színesebb őszi levelek következtek.
Kis fejtörést okozott, hogy a tél hogyan jelenjen meg, hiszen akkor a növények pihennek. S mivel a hóesés a tél legalapvetőbb szimbóluma a gyerekeknél, hó kristályokkal keretezték be a téli születésűek a mandulát.
Tervezni sem lehetett volna jobban azt hiszem, de ez ott, abban az órában mindenféle különösebb "előterv, kép" nélkül született meg, csupán a szóbeli megállapodások nyomán . S év végén ezt volt a legnehezebb leszedni a falról, oly mélyen kötődtünk hozzá mindannyian. Igazi közös munka - közös alkotás volt, mindenféle értelemben. S látványában sugározta számunkra folytonosan, hogy mindannyian egyaránt fontosak vagyunk az osztályban, - függetlenül a teljesítményektől, egyéni sikerektől, kudarcoktól - mert bármelyikük nyomatát kivennék a képből, ott nagyon is látható, érezhető hiány keletkezne.
Ugyanezen nyomdát még abban az évben az iskola napon, arra is felhasználtuk, hogy az iskola minden diákjával és ott lévő szülőjével létrehozzunk egy közös mandalát.
Nem volt terv, irányítás, hogy ki mit válasszon, és hova helyezze el a nyomatot a papíron. Mindenki szabadon dönthetett. - abban is, hogy hányszor él a lehetőséggel.
Első pillantásra is látszik, hogy így egy sokkal "zaklatottabb, kuszább" mandala lett az eredmény. Viszont az első olyan közös mandala volt amit szülők, gyerekek, pedagógusok közösen hoztak létre..
Míg nyugdíjba nem jöttem minden alkalommal elkészült egy -egy ilyen közös mandala az iskola napon.
A papír szalvétás technika lett aztán később a "nyerő"
A mandalázás természetesen nem Freinet pedagógiai elem. A kapcsolat csupán annyi , hogy én a Nagykovácsi Freinet táborban ismertem meg egy német kolléganő délutáni kisműhelyében.
A mandala készítés a világ minden táján ismert, s az emberiség történetével csaknem egyidős. A természeti népeknél épp úgy felfedezhető, mint a katedrálisok magas tornyain. A Távol-kelettől- dél Amerikáig Afrikán és az északi -déli tájakon keresztül-kasul szeli a Föld golyót. Tulajdonképpen életünk része.
Akkor 1990-ben azonban teljesen új dolognak számított, s csak jó egy évtized múlva terjedt el, hétköznapi szinten is nálunk. Ma már bármelyik könyvesboltban, de olyan áruházakban is ahol gyerekeknek színezős könyveket tartanak találkozhatunk vele.
Én azonban a saját készítésű mandalákat "vittem be" a gyerekek mindennapjaiba.
Az alábbi mandala dekorgumi formákkal készült, s a környezetismeret tananyag szerves részét képezte.
Első évfolyamon tananyag az évszakok . Sokféle gyakorlat, feladat kell ahhoz, hogy mindenkiben rögzüljön, biztos tudása váljon a hónapok és az évszakok kapcsolata, hiszen automatikusan a január, február, március, április......sor megtanítása sem egy egyszerű dolog. Majd a hónapok évszakokra tagolása - azaz ezen hónapok évszakok szerinti csoportosítása és megtanulása - kihívás egy elsős gyerek számára. Apróságnak tűnik, de aki tanította már első osztályban ezt a témakört tudja, hogy mennyi energiát kell befektetni az elsajáttítatásába.
S van ok ünneplésre, mikor egy 20-25 fő osztály minden tagja tudja mindezt.
Egy ilyen ünnep volt a évszak-mandalánk elkészítése is.
A gyerekek évszakok szerint alkottak csoportot. Tavasszal, nyáron, ősszel, télen születettek csoportját. Megbeszéltük, hogy milyen szimbólummal képviseltetik magukat a különböző évszakok a mandalán, majd utána következett a mandala dekorgumi nyomdával való elkészítése. -a mi szintén saját készítés- .
Ebben az osztályban rajtam kívül senki sem született tavasszal, így egyedül képviseletem a kör közepén a tulipánokkal a tavaszt.
A nyarat a különböző zöld levelek, valamint az eprek, cseresznyék, meggyek jelenítették meg a következő körben.
E fölött az őszi gyümölcsök és színesebb őszi levelek következtek.
Kis fejtörést okozott, hogy a tél hogyan jelenjen meg, hiszen akkor a növények pihennek. S mivel a hóesés a tél legalapvetőbb szimbóluma a gyerekeknél, hó kristályokkal keretezték be a téli születésűek a mandulát.
Tervezni sem lehetett volna jobban azt hiszem, de ez ott, abban az órában mindenféle különösebb "előterv, kép" nélkül született meg, csupán a szóbeli megállapodások nyomán . S év végén ezt volt a legnehezebb leszedni a falról, oly mélyen kötődtünk hozzá mindannyian. Igazi közös munka - közös alkotás volt, mindenféle értelemben. S látványában sugározta számunkra folytonosan, hogy mindannyian egyaránt fontosak vagyunk az osztályban, - függetlenül a teljesítményektől, egyéni sikerektől, kudarcoktól - mert bármelyikük nyomatát kivennék a képből, ott nagyon is látható, érezhető hiány keletkezne.
Ugyanezen nyomdát még abban az évben az iskola napon, arra is felhasználtuk, hogy az iskola minden diákjával és ott lévő szülőjével létrehozzunk egy közös mandalát.
Nem volt terv, irányítás, hogy ki mit válasszon, és hova helyezze el a nyomatot a papíron. Mindenki szabadon dönthetett. - abban is, hogy hányszor él a lehetőséggel.
Első pillantásra is látszik, hogy így egy sokkal "zaklatottabb, kuszább" mandala lett az eredmény. Viszont az első olyan közös mandala volt amit szülők, gyerekek, pedagógusok közösen hoztak létre..
A papír szalvétás technika lett aztán később a "nyerő"
Ez az utolsó ilyen közös iskolai mandalánk, melynek létrejöttében már átadtam a staféta botot kollégámnak aki előre megtervezte a mintát, s felrajzolta a lapra. A kitöltés azonban a gyerekek, szülők, pedagógusok közös munkája maradt változatlanul , a több mint 1 méter átmérőjű lapon. ( A Mennyek királynőjének rózsaablaka nyomán -Párizs, Notre Dame- )
Így visszagondolva, hogy a 20-22 évvel korábban egyetlen kisműhelyben szerezett ismeret, élmény, tapasztalat hatása milyen utat írt le a saját magam, sőt mások életére is kihatóan, egészen megrázó.
Ha sokat nem is tettem hozzá a magyar pedagógiához, ennek az egyetlen mozzanatnak láttam jótékony hatását. Ami nagy öröm számomra, s ami egy küldöldi Freinet-s kolléganő munkája nyomán indult el bennem.
Belegondolva, hogy egyetlen mozzanatnak milyen messzemenő következményei vannak évek, évtizedek alatt, mindenképp súlyos érzés, a pedagógusi munka hatása terén.