Hasonlóságaink könyve 1.rész

Az ÉN -ÉLMÉNY könyvről, már   részletesen írtam korábban. Ez a könyv a következő osztályommal készült,  Négy évvel később, más gyerekekkel. A könyv  kivitelén  is látszik, hogy ez már   egy letisztultabb forma, talán esztétikusabb is  mint az előző, Az igazi nagy   különbség- vagy épp hasonlóság az a lapokon  található.
 

 

Mások  a  hangsúlyok, mások konklúziók is, de épp ezért  érdemel  újabb  oldalakat blogomban.

Én nagyon kedveltem az  un. nagy felmenős , 1-4 évfolyamos rendszert. A folyamatot, ahogy  az írni - olvasni   nem tudó gyerekekből negyedik végére komplett fogalmazásokat író, regényeket olvasó, a világot  egyre  magasabb szinten értelmezni  tudó, és egyre inkább tanulni vágyó 9-10-éves  fiatalokká lettek.

Mindezt azonban  csak 1-2 hónapig őrizgetheti magában az ember (ha nem marad   írásos-képi nyoma), mert a következő osztálynál újra vissza kell tudni menni a 6-7 éves gyerekek világába. Tiszta  lappal újra kell kezdeni  mindent , hogy Róluk szólhasson teljes  egészében a következő 4 év.

Pedig a pedagógus, -mint minden  ember- szeretné őrizgetni, dédelgetni a sikereit,  eredményeit. Visszatekinteni rá,  ugyanakkor pont ez az ami hátráltathatja. Minden  osztály új kihívás. Más hangsúlyokkal, más örömökkel, más  sikerekkel, más belső konfliktusokkal.
Ezen a pályán mindig előre kell tekinteni, nem lehet   a múltba révedni, mindig a jelenben kell lenni. Az aktuális kihívásokra  új  válaszokkal kell megtalálni a megoldást. Persze a  tapasztalatnak  fontos szerepe van, de azokat mindig át kell szűrni a  jelen  összetevőin ahhoz, hogy előre vivő gondolatok legyenek  belőle.

Volt olyan időszak is  a pályám során, mikor  tantárgycsoportos rendszerben tanítottam. Ugyanazt a tantárgyat párhuzamos osztályokban. A legfontosabb tapasztalatom az  volt ezekről az évekről, hogy az ajtón kívül kell hagyni az előző  óra élményeit, mert  a másik osztály, más összetételével  más  felkészültséget, más    óravezetést kíván. Így gyakorlatilag  minden  nap ugyanabból a tananyagból  két   különböző felépítésű órára készültem, igazodva  az osztályok "egyéniségéhez". Mert minden osztály rendelkezik egy sajátos, mással össze nem téveszthető karakterrel, mint ahogy egyes  embereknél is ez van. Előkészítő volt a sorstól a későbbi Freinet osztályaimhoz. Bár akkor még azt sem tudtam, hogy Freinet és az általa kifejlesztett  pedagógia  létezik.


Tapasztaltabban, de  nyitottan  az új   válaszokra, kezdtem  hát bele  második ÉN- ÉLMÉNY projektembe az osztállyal. 
http://freinetnk.blogspot.hu/2012/09/az-en-elmeny-masodik-evfolyam-elejere.html
Így címe is más : HASONLÓSÁGAINK és KEDVENCEINK.
Ami  megegyező, az az osztály létszám: 24 fő, s hogy Ők is második évfolyamosok voltak ekkor.

Első fejezete ennek a könyvnek a korábbival megeggyőzen a,

 már  tudom - még nem tudom  rész.

 

Nagyjából hasonló fogalmakkal , mint 4 évvel korábban.

Ezt a KEDVENC ÉTELEINK  rész követte,

 

 

amiben  szintén  hangsúlyos szerepet kapott a pizza, de nem a  Tini-nindzsa  teknősök mese  okán, mint a korábbi osztályban.

Itt már  a gyerekek szüleikkel  többször elmentek  ebédelni egy- egy pizzázóba. Innem volt a nagy   népszerűsége.  Átalakulóban  voltak a  családi szokások az étkezés,  kikapcsolódás terén is.  Ez már  '90-es  évek közepe. Már sokkal többen voltak akik  újjonan költöztek ki a   faluba a közeli fővárosból,  és  hozták magukkal a  városi szokásokat, életformát. Amelyek lényeges  elütöttek a  korábbi falusi életviteltől.  A felnőttek  közössége igyekezett egymáshoz felzárkózni  ebben is. Így a gyerekeknek kezdett természetessé válni, hogy  el-el mennek a fővárosba  egy-egy pizzázóba. vagy mc'donalds-ba. MInt ahogy az innivaló terén a cola is el kezdte  hódító  útját.


Ebben az osztályban   nem közös pizza készítést  terveztem be, -mint 4 évvel korábban- hanem   gyümölcs saláta készítést. Közösen vettük meg a hozzávalókat, és közösen készítettük is el, amelyet elég  pontosan rögzítettek is a könyvbe. Sokuknak teljesen új volt  a gyümölcs saláta  fogalma és  igen megteszett nekik.  Szüleiknek  elmesélve   a vásárlós,  készítős eseményt, többek  bevezették a hétvégi finomságok közé otthon is.

8 évvel korábban még eképzelhetetlen volt sok minden, ami  rendszerváltás után pár évvel már  a  hétköznapok szintjén jelentkezett. Mc Donalds, pizza,  Cola,  gyümölcs saláta. Egy korszakváltásban   felnövő  korosztályról  van már szó.  Akik már zeneiskolába is járhattak a  faluban, meg  sport egyesületekbe,  a közeli fővárosba.

 Kitárult a világ.

 

Mátyás király idejében -másodszor-

A munkakártyáim között válogatva  kezembe  került  3  olyan  munkakártya amely reflektálás volt, egyik  osztályom korábban átélt  mese projektjére, valamint a harmadikos irodalom anyagának egy részére.  Felhasználtam benne   azt a  "tőkét" amit akkor   felhalmoztunk.  Ők is . én is, - persze  eltérő módon. A szimmetria témaköréhez készítettem ezt a 3   kártyát negyedik osztályban a rajz tantárgyhoz, s a matematikához is kapcsolódva.
A tv mese projekt tini nindzsa  teknőseinek nevét már akkor ,  második osztályban  a összekapcsoltam a   a reneszánsz 4 nagy művészével. A Leonardó, Raffaelo, Michelageo Donatello nevek nemcsak mesefigurák voltak ezek után  számukra, hanem  "belopódzott" a  festészet, szobrászat   néhány jelentős alkotása is a Tv mese kapcsán ismereteik közé..

http://freinetnk.blogspot.com/2012/08/tv-mese-projekt.html

http://freinetnk.blogspot.com/2012/08/morzsak-osztalyujsag-1992_13.html

A munkakártya  képanyaga ezeken a lapokon  -célzottan  Mátyás király korát idézi-  olyan ismeretekre  utalva, ami a harmadikos  irodalom  szerves  része volt  korábban.( A Duna  jegén való koronázásra utal a jeges  víz, a Mátyás templom  ,  Kolozsvár, a  napóra Mátyás  királyra).  Így állt össze a  történemi kor és  művészeti kor  tájékozódási pontként a feladatokhoz.
.
Ez  a hátom munkakártya  azt hiszem a legjobban tükrözi azt, hogy mi a különbség egy tankönyv-feladatlap ( még ha   színes  és illusztrált is) szisztéma és egy munkakártya   között.


Képes aktivizálni olyan közös élményeket, ismereteket egy osztályra,  csoportra    vonatkozóan amelyre   egy  tankönyv  nem  alkalmas.

Feladataival, képanyagával egy adott  csoporthoz képes alkalmazkodni,  Érzékenyebben tud  reagálni a  csoportban , osztályban  meglévő  belső tartalékokra. Ami mindenképpen  jó hatással van  a tanulás,  a munkavégzés  folyamatára.

Ráadásul  képes megőrizni valamit abból az  illékony  tanítói munkából amiért az ember ezen a pályán tölti életének  nagy részét. 

Negyedik osztályra eljutni oda, hogy  ily  nagy  műveszekről természetesen  essen szó, egységesen mindenki számára elérhető, érthető  módon, függetlenül a gyerekekek különböző társadalmi, szociális hátterétől, tanítói munkám csúcspontjai közé tartozik . Ezek a kártyák  megmutatják  azt a  sokszínűséget amivel egy  csoport  rendelkezik, ha minden tagja értékesnek, fontosnak érzeheti magát. Az által, hogy a gyerek  követheti saját érdeklődését, a feladavégzésben ,a legnagyobb erőfeszítéssel veszis részt benne,
S mikor  a végén az összegzésre  kerül sor megmutathatja  saját magát, de   meg is hallgatja, megnézi mások  munkáját is. , Így bár nem végez el minden  feldatot személyesen, mégis  értesül minden  fontos eleméről  az által , hogy megismeri mások  munkáját . Természetes módon megtanul, megismer  sokkal többet, mintha csak egy feladatlap   kérdéseire  válaszolna.

 

Munkakártyákról bővebben 6.rész

A tananyag bővülésével kevésnek bizonyultak időnként az A4-es  kereteim. Ekkor fejlesztettem ki az "emeletes" kártyákat. Így sokkal több  anyagot, információt, feladat lehetőséget tárolhattam a munkakártyán.

Másrészt az összefüggések jobban   láthatóvá válhattak ebben a formában. Erre   különösen a környzetismeret és nyelvtan tantárgy keretében  volt  szükségem.

Új fogalmak, kifejezések megtanulása  nem megy egyik pillanatról a másikra. Szükség van a  visszatérésekre  az elmélyítés során.  Így  mint egy  mini lexikon tárolták a legszükségesebb kifejezéseket, fogalmakat. Nem kellett a tankönyvben keresgélni a szükséges  fogalmak  után, elég volt  az adott  munkakártyát  kiemelni  dobozból.  Természetesen a  munkakártya bekerülése  az osztályba  valamilyen feladat  kapcsán történt meg. 

 

 

 

A harmadikos- negyedikes  környezetismeret  anyag  elég komplex (aminek én  nagyon örültem mindig) .

Követelmény szintjének  teljesítéséhez már  szükség van  összefüggések  megfogalmazására. Következtetések levonására, csoport fogalmak elsajátítására és transzformálására.- mint pl  alma termés, csonthéjas  termés, bogyó termés. Az új ismeret összekapcsolására  akár  egy két  évvel korábbi tananyagokkal. mint pl. a  virág felépítése és a termés részei közötti  kapcsolatok estében. Ezek csak a legjobbaknak megy  gyorsan a fejébe. A többségnek szüksége  van ilyen kapaszkodókra, mint ezek az emeletes  munkakártyák.

 

 

 Nyelvtanból is hasonló  a helyzet. Annak elsajátítása  egyáltalán nem egyszerű feladat, hogy a szavakat csoportokba sorolhatjuk, összefoglaló nevet is adva a  csoportoknak (főnevek, igék, melléknevek stb.) Sok gyakorlás szükséges  ahhoz, hogy ezek a  rendszerek  összeálljanak, alkalmazható fogalmakat hozzanak létre. Segít ebben is, ha van  egy stabil  munkakártya  sorozatunk,  ami bármikor  felidézheti a  fogalom alkotás útját (a kiinduló " kályha helyzetet" ).

A nyelvtani rendszerek, fogalmak ugyanannyira  érdekes, izgalmas felfedező utak lehetnek, mint bármilyen más terület, ha érzelmek, aktivitás,  saját élmény kapcsolódhat hozzá. Nem kell más az ilyen kártyák létrehozásához, csak egy kis figyelem,  az irányba , hogy mi érdekli tanítványainkat, miben  rendelkeznek nagy ismeretekkel,  amivel kapcsolatot tudunk létesíteni  köztük és  tananyag között.

 

Munkakártyákról bővebben 5.rész

Ebben a  részben  a matematika  területén használt munkakártyákról lesz  szó. Szemelvények, kedv csinálók csupán.

A tantárgy alapjainak lerakásakor nagy szerepet kaptak a munkakártyák , s ahogy  bővült a tantárgy ismeretanyaga, úgy követte  azt a munkakártyák stílusbeli változása is.

A matematikában a nyomtatott szöveg értelmezéséhez kapcsolódó részt  én mindig  kicsit később kezdtem  tanítani első  osztályban, mint általában szokás. Csak akkor,  amikor már az összes  betűt ismerték tanítványaim, - (ami nem azt jelentette, hogy szóban nem foglalkoztunk szeptember és december  között matematikai  feladatokkal Ez idő alatt megtanulták a számok és műveleti jelek értelmezést, írását. Kialakult biztos  számfogalmuk 10-es körben nagy gyakorlatot szerezve  abban, hogy hogyan lehet számokkal, jelekkel kifejezniük azt, amit szavakkal elmondtak, vagy  hallottak).

Szöveges  feladatokat csak  az után  adtam  a kezükbe, hogy  ismerték a betűket és  el tudták olvasni -legalább szótagoló szinten - az  eléjük kerülő szöveget.


Az első  ilyen   munkakártyákon  számozás is  található. A számmal keleltt jelölniük, hogy melyiket  választották elvégzére.  Két szinten lehetett ezekkel a munkakártyákkal foglalkozni. Volt egy kötelező  rész. az  volt  a betűjeles  és egy csillagos rész  ami már  nem volt kötelező, de a  tapasztalatom az volt, hogy sokan   elvégezték azokat  a feladatokat is, legfeljebb segítséget kértek hozzá társuktól vagy tőlem. Persze a feladatokat szándékosan úgy állítottam össze, hoyg  legyne benen  egy kis  távlat, ami gondolkodásra késztetett, nem csupán mechanikus  számolásra  , és válaszadásra  konicionált

Egyéni  fejlesztésnél  is elég volt csak visszatekinteni arra , hogy meddig jutott el a munkakártyákban tanulóm, s máris lehetett  azzal  foglalkozni ami számára   problémát  jelentett- Sokszor  társuk segítségét kérték , vagy akár együtt értelmezve oldották meg  ezeket a feladatokat.  Így a feladatok mégiscsak eljutottak  mindenkihez. Akkor  amikor már  készen állt a tanuló  arra, hogy beépítse  saját  tudásrendszerébe.


A munkakártya tehát a differenciálásra  is  kiváló eszköz volt. s mint egy tankönyv megőrizte a legfontosabb ismeretanyagot.
 

Az által, hogy a szöveges  feladatokat az első  perctől kezdve, csak úgy tudták megoldani, hogy először is el kellett olvasniuk,  rászoktatta őket a pontos  szövegolvasásra és értelmezésre  a matematika  tantárgyban (is). Így Freinet-s osztályaimban egyáltalán nem jelentkezett, az az általános  probléma, amit minden   tanító ismer, hogy a  szöveges  feladatok önálló olvasása, önálló értelmezése  komolyan  visszaveti diákjaik teljesítményét.

Jól használhatók voltak ezek  a munkakártyák arra is, hogy  magyarázatként, szemléltetőként bármikor  elérhetők legyenek a tanulóknak, mint pl. a  szorzás lényegének megértését szolgáló munkakártyák itt.


Később, a  nem  tisztán Freinet módszerrel  tanított osztályaimban  is használtam ezeket a kártyákat,  s azt tapasztaltam, hogy  a  szöveges  feladatok megoldását náluk is  fejlesztette, s örömmel  foglalkoztak a szöveges  feladatokkal, akkor is, ha  más területen esetleg problémáik voltak.
 

 A matematikai  munkakártyákon is   nagy szerepe van a képanyagnak, mert   segíti a tanulót az értelmezésben, a feladat "elképzelésében"
Aktivitásra szólít, nemcsak számolásra, hanem tervezésre, a képzelet, a próbálgatás, gondolkodás  működtetésre inspirálja.



Az itt ulsónak választott munkakártyám már a kapcsolatteremtést is konkrétan megcélozta a képzőművészet és a matematika között


Én ezt akkor csak  érzésből, a saját  tanuló éveim, saját tanulási  módszereim alapján ,valamint Freinet pedagógiai elveinek addigi ismeretei alapján készítettem és  használtam.

S igen meglepődtem mikor  ugyanezt egy tudományos cikkben láttam  viszont pár év múlva.

Az,  maga is érdekes   azonban, ahogy ez a  cikk a kezembe  került.  Egyik  akkori tanítványom nagymamájától kaptam elismerésként, köszönetképp munkámért.  Ő pedig tudományos  területen  dolgozott, kutatóként. Máig a  legfontosabb visszajelzések között  tartom számom, s skkor megerősített abban, hogy fontosak ezek a  képes  munkakártyák.   segítika  tanulót  a feladatok értelmezésében. A képzelő erőt először   segíteni kell, pl képekkel ahhoz, hogy az később önállóan tudjon  működni. 

A cikk a Fizikai szemle 1993/2. számában  jelent meg  a Vélemények rovatban   Robert S. Root-Bernstein: A tudományban rejlő művészet címmel (74-76). Részlet a cikkből:

 

Munkakártyákról bővebben 4.rész

A legismertebb  munkakártya fajta   a különböző manuális alkotáshoz szükséges  "művelet sor",  ismertető / emlékeztető.

Ez az,  ami manapság már   széles körben  használt -többnyire könyv vagy  füzetecske  formában  kapható segédeszköz. Habár nem  kifejezetten az iskolai oktatást célozta meg , viszont  egy  Freinet  osztály  könyvtárban  kiváló eszköz lehet arra, hogy a gyerekek tárgy alkotását technikai   módon segítsék.

A '90-es  évek elején ezekből a könyvecskékből még alig lehetett   látni, talán egy-két origami könyv kivételével. Így amikor egy új technikát mutattam  , akkor arról egy nagyon egyszerű kártyát is készítettem EMLÉKEZTETŐÜL, hogy  bármikor   elővehető lehessen számukra. (pl. a képen látható géz lappal  történő  festésre emlékeztető munkakártya, ami a hátterek kialakításának praktikus és jó  eszköze volt. Vagy a nyomat és a  , gipszforma készítés kártyái. .)

Ezért  ezek  a munkakártyák  nagyon egyszerűek, sokszor még műveleti rajzot sem tartalmaznak, csupán visszautalnak képi módon  egy  korábban közösen  végzett  tevékenységre.     Más kollégáknál, viszont igazán szépen megkomponált, minden  részletében jól kidolgozott megvalósulásával találkoztam.

 

Ehhez a kategóriához sorolnám  viszont azokat a

munkakártyáimat, amelyek valamilyen játékot őriznek. Ezekkel lehet egyedül vagy csoportosan is  játszani.  Igen kedvelt   volt  diákjaim  körében,  pedig csupán bizonyos   gyakorlási tevékenységekre  találtam ki. (pl olvasás, írás,  szabály tartás) Szívesen  használták szabadidőben  játék gyanánt

 

Az egyik szó lánc alkotásra használt (olvasási ) gyakorlat.

 

A másik itt bemutatott  munkakártya pedig  kreatív  vers írásra használható. Jelen esetben egy  költemény  az alap, amely az akkori Kincskereső c. folyóirat egyik számában jelent meg. Ezt a technikát  feltűnően kedvelte  minden  osztályom, s  maguk is választottak  verseket, s lemásolva, szavakra vágva   új  versekké  formáltak.

Ez  ugyan nem Freinet találmánya,

hanem a  XX. sz. dadaista íróinak egyik kísérletező -tapogatózó út kereséséhez  köthető. Én a Búbánatvölgyi Freinet táborban ismerkedtem meg vele , remekül bevált, beillett a szabad szövegalkotási  technikáink sorába.

 

 

Freinet számára kiemelten  fontos volt a gondolatoknak, érzelmeknek  másokkal  történő megosztása   osztályaiban. Diákjait arra  ösztönözte, hogy a nekik legjobban tetsző témákról írjanak, akár megtörtént, vagy elképzelt dolog volt az. Meghatározott ritmus  szerint  -minden  nap- megkívánta, hogy a gyerekek bemutassák legkedvesebb szövegeiket

Celestin Freinet et Ecole Moderne : Simone Baniol és Marin 1988 Párizs- Ősz Gabriella fordítása 30.old

Ezzel én teljes mértékben  tudtam azonosulni, s kerestem  az ehhez  vezető  könnyen  megvalósítható formákat is.

Munkakártyákról bővebben 3.rész

Harmadik évfolyamtól az irodalom és   történelem összekapcsolódása  igen kedvelt anyag rész., Ma már a tankönyvek gazdag képzőművészeti alkotásokkal és  fotókkal  bővítetten tárják a gyerekek  elé a  korszakokat, ami bizonyára  kedveltebbé, érdekesebbé teszi ezt az  anyag részt, de úgy látom, hogy a   a '90-es évek elején készített munkakártyaim többet  adtak a gyerekek  számára ennél.  

Ennek illusztrálására most a Nemzeti  dalhoz készített, munkakártyákat   veszem sorra.

Mivel a munkakártyák  egyszerre  kerültek bemutatásra, így a  rajta  lévő kép anyag - egymás mellettiségükkel széles skálán mozgó vizuális  ismeret anyagot  tartalmaz. Egyrészt a  kor történeti, másrészt a  karakter ábrázolásban és  jelenre  utaló átkapcsolásokkal  (Nemzeti múzeum, zászló) "szólította"  meg  a gyerekeket.
Másrészt a feladatokat úgy állítottam össze, hogy azok mindegyike   kapcsolatban legyen  a Nemzeti dallal, de más - más aspektusból közelítse  meg azt.
Így  mindenki megtalálhatta azt, a - neki leginkább megfelelő-  megközelítési módot, ami személyes élménnyé  emelhette  számára ezt - az amúgy kötelező, és teljes  egészében- - megtanulandó  költeményt.

Március 15-t már  addigra sokszor  megünnepelték  a gyerekek  az óvodától kezdve, viszont a tapasztalatom az volt, hogy  ismereteik e téren  teljes mértékben összekeveredtek  más   nemzeti ünnepek eseményeivel, korszakot és műveket, eseményeket tekintve is. Persze ez természetes , hiszen csak az ünnepléshez kötődő élmények, ismeretek halmazából  kiemeltek valamit ami  számukra  fontosabb, meghatározóbb   volt a többinél.

Én azt céloztam meg ezekkel a kártyákkal, hogy válasszanak kedvük szerint egy utat, amit bejárva sajátjukká tehetik, így  mélyebben rögzíthetik a műhöz kapcsolható ismereteiket. Ez egy  fordított  út,  fordított megközelítés mód. Először legyen  egy élmény (vizuális, auditív,  feladatbeli) s annak kapcsán jöjjön be  a mű ami tanulandó tananyag.

Lehetett ez  zenei kapcsolat
Belső-kép kapcsolat
Hangulati - érzelmi kapcsolat
Vizuális élmény kapcsolat
Elemző-analizáló kapcsolat.
Mindegy. A lényeg, hogy személyes legyen ez a kapcsolat. Róla szóljon, az Ő saját   világához kapcsolódjon.

S mivel a kész produktumok bemutatásra, ismertetésre kerültek, az is   rögtön látható, tapasztalható volt, hogy  hány féle képen  viszonyulunk ugyanahhoz a témához. Így a tolerancia gyakorlottá, az élet természetes részé vált.  S minden  ilyen   egység azt   mutatta meg számunkra, hogy mennyivel gazdagabbak vagyunk a   sokféleségünkkel, mintha  csak egy megoldási mód lenne az igazán jó  válasz.

Az persze nem volt  kérdés, hogy a verset meg kellett tanulni, sőt akár  többet is az adott témához kötődően.  A vers tanulás technikája  azonban már egy  másik kérdés. Ha megvan  a szándék, a vágy,  vagy  akárcsak elvárás , akkor  azt  is meg kell tanítani, a gyerekeknek, hogy  hogyan lehet egy  verset hatékonyan, könnyen  megtanulni. S ez a  technika  nem  feltétlen a végnélküli újra olvasások módszere. De erről majd  egy másfajta munkakártya  kapcsán  esik szó a későbbiekben
 

Munkakártyákról bővebben 2.rész

Negyedik osztályban  olyan technikai szinten olvastak tanulóim ( mindannyian), hogy a tankönyv  anyagát már gyakran ki lehetett  pótolni más irodalmi anyaggal. Akkoriban volt egy nagyon színvonalas irodalmi  folyóirat (Kincskereső), épp ennek a korosztálynak . Így  onnan választottam  a kiegészítő írásokat az osztály számára.

 

A szöveg alatt megjelenő pár feladat az én céljaimat szolgálták, hogy lássam mennyire  értették meg  szöveget tartalmilag. Ezek  nagyon egyszerű, mindenki számára  teljesíthető  feladatok voltak  már ekkorra.  Az hogy a  válaszokat  írásban kértem,   az írás gyakorlásának voltak   eszközei. A megoldásokat  természetesen   füzeteikben ellenőríztem,  mialatt Ők a - jelenleg 2 -  munkakártya feladait átolvasva, s   meghozva  saját  döntésükket, hogy melyiket választják. annak  megoldásával voltak elfoglalva.

 

Az irodalmi/ történelmi anyagok számtalán   megnyilvánulásra  adtak  módot, s  ez számukra  teljesen természetes is volt  már. Nekem, meg az volt fontos ebben a folyamatban,  hogy  a feladat maga legyen érdekes, és lehetőséget adjon számukra valamilyen csoportos, vagy épp önálló, elmélyülős tevékenységre.  Foglakozzanak érzéseikkel, amik az adott  írás nyomán feljöttek bennük. Amikor ők elkészültek a feladattal ( ez időkorlátok közé  volt szorítva,), következett az eredmények  bemutatása.  Felovasták írásaikat, -mindenki- , s ha voltak csoportok amik a feladat megoldása köré szerveződtek akkor  ők bemutatták produktumukat. A sok, spontán módon létrejött csoportmunka nyomán megtanultak feladatra szerveződve  egymással jól együttműködni.

Mivel a közös érdeklődés volt az, ami,   a csoportokat alkalmilag ily módon létrehozta, állandóan változott a csoportok összetétele, s ezzel együtt, együttműködési technikáik nagyon sokat fejlődött. Vitatkoztak, megbeszéltek minden lényeges  elemet a munka során. Majd mikor összeállt, amit elképzeltek, jöhetett az "előadás" Az irodalmi vagy történelmi  anyag  így élővé vált számukra. Személyesen  kötődtek hozzá. Mindenki talált / kapott szerepet ha részt akart venni a közös munkában.
De aki egyedül akart a saját gondolataival dolgozni annak is módja volt erre ,mert feladatok összeállításánal erre mindig külön ügyeltem.