1990 szeptemberétől új osztályt kaptam, mégpedig első osztályt, mivel volt tanítványaim ötödikesek (felső tagozatosak) lettek.
Új osztályomat a Freinet pedagógia még szélesebb alkalmazásával vezethettem.
Furcsa mód épp ebből az osztályból csak egyetlen újság maradt meg nekem. Aminek már a neve : MORZSÁK. Az újságba valóban az élmény könyvekből kimaradt morzsák kerültek bele. Ebben az osztályban az élmény könyveknek volt nagyobb tere a gyerekeknél. Viszont az osztály újság egyetlen példánya arról tanúskodik, hogy már másodikos korukban is volt aki vállalta a szerkesztést. Persze segíteni kellett még, de már képesek voltak felelősséget vállalni valamiért amit fontosnak tartottak.
Ez egy tematikus újság, ami az akkori TV mese projektünkhöz kapcsolódott -erről később majd részletesen írok -, viszont jól látható, hogy határozott véleményük volt , de azt kiegészítették könyvekben olvashatókkal.
Nekik is nagyon fontosak voltak a műalkotások. Az újságba bekerült műalkotások az Ő kéréseik nyomán kerültek a lapokra. Az a nap nagyon élesen megmaradt bennem. A korábban már többször lapozgatott MŰVÉSZET TÖRTÉNETE sorozatból válaszhatott ki mindenki egy műalkotást amit lefénymásoltam számára (fekete-fehérben). Megható volt, hogy milyen fontos volt számukra az, hogy "birtokolhatták" a szobor, vagy festmény fénymásolatát.
Az újság maga hasonló módon készült mint korábbi osztályom MI ÚJSÁGunk -ja , kézzel írva, rajzokkal "fűszerezve" , fénymásolással.
Aki évtizedeket tanít, az tapasztalja, hogy minden osztályának sajátos arculata van. Ahogy nem lehet ugyanazt a tananyagot sem egyformán tanítani két párhuzamos osztályban sem, nincs két egyforma irányultságú osztály sem.
Két dolog azonban minden osztályomban ugyanazt a hangsúlyt érte el! Mégpedig képzőművészeti alkotásokra figyelés, azok értékelése! Függetlenül a szülői, vagy kulturális háttértől, elemi erővel hatott az évtizedek alatt minden osztályra.
Másik pedig a saját alkotásaik fontossága. Osztályaimat mindig a tanítványaim munkái díszítették. Ez már a Freinet pedagógiával való megismerkedésem előtt is fontos volt nekem, de akkor még csak annyit tettem meg, hogy a kötelezően kiteendő demonstrációs táblákat egy falra csoportosítottam, hogy a többi helyet a diákjaim munkái tölthessék meg. A Freinet pedagógia hivatalos bevonulásával minden falfelületet átvehettek a gyerekek munkái
1990 szeptembere már a rendszer váltás utáni időszak, s a szülők maguk dönthettek arról, hogy gyermeküket Freinet osztályba vagy hagyományos rendszerű osztályba szeretnék-e íratni. Két osztály jött létre , egy hagyományos és az én Freinet-s első osztályom 24 fővel.
Négy éven át tanítottam Őket. Sajnálom, hogy csak ez az egy újság maradt meg ebből az időből, viszont az élmény könyvek pontos képet fognak mutatni egyéniségeikről. s közösségükről
Az újság teljes terjedelemben itt megtekinthető