Tanévkezdés

Az első tanítási nap  az új tanévben  mindig  felemás érzésű. . Feszültséggel teliek az  első órák vagy  akár napok is. Várakozások,  szabályok, követelmények a nyár  lazább szövete  után. Sok esetben hét ágra süt  a nap is,  és kar nyújtásnyira  vannak még a  nyári élmények, s jobb lenne   kinn játszani  a szabadban mint  a tankönyveket bújni, írni, számolni.

Ki kezdje a beszámolóját?

Meddig tartson?

Aki a végén kerül sorra annak már nem is biztos, hogy van kedve a sajátjához, az élményektől elfáradt társakat látva.

Mikor kerüljenek sorra új tanulók?

Számtalan olyan kérdés, amire egy nagy létszámú osztály esetén bizony nem könnyű jó megoldást adni.

 

Amikor  már  nem  teljes  egészében dolgozhattam a  Freinet pedagógiával akkor is   igyekeztem, ahol csak  lehetett,  alkalmazni valamelyik Freinet-s eszközt. S az első  tanítási nap kiváló alkalom is volt erre. Éveken keresztül mindig  ezzel kezdtem diákjaimmal a tanévet:

 

A legkülönbözőbb színű / árnyalatú  lapokkal felszerelkezve (feketétől a sárgáig),érkeztem ilyenkor az iskolába. S  mikor az első beszélgetés megvolt, lezáráskánt mindenkinek egy színes lapot  kellett kiválasztania, s  egy  kis  darabot letépve  belőle  elmondania, hogy mit jelent számára az a szín?  Mi kapcsolódik hozzá az Ő  gondolkodásában?
 

A letépett lapokat ott nyomban beragasztotta valamelyikünk,   az  akkor kezdődő  ÉLETÜNK  KÖNYVÉNEK első oldalára , mellé írva  pár szóval amit  a lap tulajdonosa  mondott.

Majd megbeszéltük, hogy a színek számukra  fontos  jelentéseiből, hogyan tudnánk egy közös alkotást létrehozni. Természetesen én is   választottam mindig színt és jelentést is.
 

Így az első nap  végére  tépéses, ragasztásos montázs technikával  mindig el is készült az első közös  egy elég nagy méretű alkotás . Rögtön kitettem  a falra is. Mint az együtt töltött évünk egyik sarokkövét. A közös munka  fontosságának szimbólumának , s annak jelképeként, hogy mindannyiunk színére szükségünk van, így vagyunk egy teljes  osztály.

Freinet-s osztályaimnál  Őrizzük meg a nyarat! - volt a mottó. S   a nyári élmények stuktúrált feldolgozást  szolgálta. belefúzve az adott év ideillő irodalmi és rajz anyagát is, természetesen.







A nyárra emlékező szavakból versek  lettek,  közös, és  egyéni rajzok őrizték a  nyár  emlékeit egész éveben az Életünk könyve első oldalain.

 

ÉN - élmény projekt 2.rész

Az Én élmény projekt  második  témájának a NEHÉZ és KÖNNYŰ fogalmát  választottam.

 Először csak összegyűjtöttük, hogy kinek mi KÖNNYŰ. Én  gyorsan leírtam ezeket a szavakat a táblára  amelyet mindenki lemásolt a füzetébe Majd   két  gyerek vállalta, hogy  amikor  kész vannak a  másolással készítenek, a szavak újbóli  leírásával, egy összeállítást  is  erről, az  aktuális Életünk  könyvébe. 
A NEHÉZ  fogalmához  más technikát  választottam, hiszen a gyerekek sem  tárulkoznak szívesen ki mindenki előtt a nehézségeikkel kapcsolatban. Mindenki kiválaszthatta  azt a gyereket akinek  úgy érezte el tudja mondani, hogy mi az amit számára nehéz  megtenni,,megcsinálni.  Így tehát  párokba rendeződtek, s annyi  volt   csak az útmutás, hogy beszéljenek egymásnak a nehézségeikről, s a végén állapodjanak meg egymással, hogy mi az az egy  dolog amit  leírnak a másikról.
Nagyon fontosnak  tartottam , hogy ez megállapodásos  írás legyen. Kölcsönös  tiszteletben tartáson alapuljon.

 

Mindenkinek egyben ez volt az írás gyakorlása is  az napra, amit természetesen a  füzetébe írt le. Akik vállalták, hogy még egyszer  leírják mondataikat egy vonalas  lapra, azoké kerültek be az Életünk könyvébe A szavak  gyűjteménye  azonban teljes. s két fiú  közös munkájának eredménye

 

Így a nehéz- könnyű   szavak alá a füzetükbe   beírtak 24 - 24 szót  és 1-2  mondatot. S  bár ez két napra  volt  elosztva , az jól látható, hogy nem csorbul  a FREINET pedagógia  alkalmazásával az írás, olvasás gyakorlások mennyisége. Második osztályos  tanulónál ez kimondottan jó mennyiségnek számít, amit ráadásul végig személyes ügyének is érez.

 

Bár  a  BÚBÁNATVÖLGYI FREINET TÁBOR ekkor már 2 év távolságban volt  , de  nagyon  mélyen  belém ívódott az ott átélt -  s ily módon  irányított - riport készítős, ismerkedős  rész. Emlékeztem  arra, hogy  ismeretlenül  ülni  egy  kollégával szemben és   bemutatkozni,  "interjút"  adni, kapni   feszengős érzés.

A hallottak  a lényegét  a többi ismeretlen  kollégával  megosztani  úgy kellett nekünk, hogy előtte egymásnak elmondtuk, hogy hogyan is  értettük a másik   mondandóját. Így volt  mód korrigálásra, pontosításra, a félreértések tisztázására is. Nagyon fontos  mozzanatnak éreztem akkor is, azóta  ezt. Követendőnek.

 

Így  foglaltam össze  akkor  a KDF pályázatban  ezt a projektrészt

 

 

 

 

ÉN- élmény projekt 1.rész

Az  ÉN élmény projektet a második évfolyam elejére  terveztem az első  olyan  osztályommal  amit az első  osztálytól  Freinet pedagógia elvei alapján vezethettem.

A projekt  nagyon jól sikerült, s  későbbi osztályaimnál is megismételtem. Így  csakúgy mint a   TV mese és Mesélt mese  projektjeim  ez  a projktem is 4 illetve  8 év múlva más gyerekkel megvalósítva,  alkalmas összehasonlító elemzésre is.

 

• Az első,  s talán legfontosabb   tapasztalatom  az volt, hogy  egy tanév alatt 2 maximum 3  projektet lehet, megfelő színvonalon végig vinni az  alsó tagozaton.

 

• A második, s hasonlóan  fontos tapasztalatom,  az volt hogy a projekt munka  nagyon  hatékony a divergens  gondolkodás gyakorlására,  fejlesztésére. Viszont de egy idő után fárasztóvá válik  gyereknek, felnőttnek.  http://www.kislexikon.hu/divergens_gondolkodas.html

 

• A harmadik fontos tapasztalatom az volt, hogy  s   fáradáskor  beiktatott gyakorló, hagyományos  pedagógia  elemekkel folytatott  munka  nagyon hatékonnyá  válik a gyerekeknél.

 
• A  negyedik fontos  tapasztalatom az  volt, hogy a projeketek  belső  útjait a gyerekek  tudják már irányítani,  és sokszor   a bőség zavara  a pedagógust  fontos  döntések   elé állítja a  hogyan tovább, vagy egyáltalán menjünk-e  tovább kérdésben? Tehát  közben  kell megtalálni azt az helyzetet, időpontot, amikor le kell zárni az adott részt, vagy  magát az egész projektet.

 

• Az ötödik fontos tapasztalatom az volt , hogy felesleges erőltetni bármit is  amit esetleg mi jónak  gondoltunk, kitaláltunk. Ha nem  működik akkor új útra kell   lépni, vagyis együtt kell  élni, gondolkodni a gyerekkkel, csak  akkor lesz  sikeres  végkifejlet

 

Az első ÉN ÉLMÉNY  pojektet  a következő egységekből állt össze. 

 

Már  tudok - még nem tudok

 

Könnyű - nehéz

 

Nappalok - éjszakák

 

Érdekes - izgalmas -titokzatos tárgyak

 

 

Míg a  következőkben már  változások történtek a témákban is

 

 

Már  tudok- még nem tudok 

 

Nappalok -  éjszakák 

 

Kedvenc  ételeink

 

Szülinapok és évszakok

 

Kedvenc  közlekedési eszközeink

 

Kedvenc állataink

 

alkották  a projekteket.

 

 

 

 Így összegeztem  1991- ben









 










 

PEONZA - élménykönyv 2011 -

Lakóhely váltásomat   munkahely váltás is követte , épp az  ezredforfulón.
Így pályám utolsó 12 évében  Budapest egy kis létszámú iskolájában beszéd problémás  és /vagy  tanulási  problémákkal küzdő gyerekeket tanítottam. Az iskola  speciális  irányának  köszönhetően  egy-egy osztály maximum 12  fős lehetett, s minden  évfolyamból csak egy osztály  működött.

Ebben az iskolában más szisztéma szerint oktattunk, mint azt korábban tettem. Tantárgy csoportosan , két pedagógussal és iskolaotthonos rendszerben. Belülről átélve ezt a szisztémát azt kell mondanom, hogy a magyar pedagógia egyik legnagyobb baklövése. A lehető legjobban megnehezíti a gyerekek tanulási, haladási munkáját, Ami a  tanulási problémákkal küszködő gyereknek, aztán még inkább káros

Freinet pedagógiám teljes körű alkalmazásáról le kellett mondanom. Első kollégámmal azonban  - mindketten akkor kezdtünk  az adott iskolában  tanítani - a legtöbb   szemléletbeli kérdésben azonos hullámhosszon  voltunk, így a Freinet pedagógia néhány elemét alkalmaztuk is, mint pl.  a beszélgető kör,  életünk könyve, kisebb projektek. 

Amikor azonban Ő elment az iskolából tovább kellett szűkítenem  a Freinet pedagógiás  elemeket, hiszen  nem lehet egy osztályt két szögesen ellentétes  módon irányítáni. Azonban az életünk könyvét sikerült továbbra  is életben tartanom- bár csak arra az időszakra vonatkozott amikor  én voltam a gyerekekkel. S természetesen az óráimba  amit csak lehetett  bevittem a Freinet pedagógia eszköztárából, de  ez már nem egy egységes   rendszer volt így.

Viszont   megtapasztaltam , hogy  egyes  elemei is  mekkora  energiákat  tudnak  mozgósítani  a gyerekben.

Így került sor  a PEONZA  miniprojektre is. Teljesen  véletlenül,  tervezetlenül, a 2. osztály vége  felé.

Egyik kora tavaszi délelőtt váratlanul minden  alsó tagozatos  diáknak és  az őket épp tanító pedagógusnak, asszisztensnek  a  tornaterembe  kellett menni, valamilyen bemutatóra.
 

A teremben 2 sötét bőrú férfi  akrobatikus   mutatványokkal kápráztatott el mindenkit, egy műanyag pörgő tárgy és egy  tőle  független zsinór párosításával. Villámgyors precíz mozdulatok, és versengő hangulat lett úrrá pillantok allatt a temben. Melyikük tudja tovább pörgetni,  feldobni, megemelni, kezére , nyakára  tenni, a közben  folytonosan pörgő valamit  az egy méteres  madzag segítsével ?

Az osztály  fiait egyből rabul  ejtette ez a játék. Vagy sport ? (mint később megtudtam ez Európai Uniós projekt keretében  működő ismerterjesztő projekt volt)

Szerencsére  ketten kaptak a bemutatóktól egy-egy  peonzát  ajándékba, s mikor  visszamentünk a  terembe dőlt belőlük a számtalan  megfigyelés, vélemény, kérdés.

" Hol van Mexicó?

Milyen sötét  a bőrük! Milyen ügyesek !

Többen is azonnal szerették volna  tudni  a mutatványokat  -hiszen olyan könnyűnek látszott.  Amikor  azonban kezükbe  vették a pörgettyűt és eldobták ahogy az  láttak az bukdácsolva   elbukott. Másodszorra és harmadszorra sőt ötödszörre is. Tapasztalthatták, hogy  ez bizony tanulási  folyamat  útján megszerezhető tudás.

Másokban Mexicó keltett fel érdeklődést, s  elővették USBORN gyermek lexikonomat  hogy tájékozódjanak kicsit.

Ami először   feltűnt nekik az az volt, hogy   Mexicónak és hazánknak ugyanazok a színek  vannak a zászlójában  csak fordított sorrendben,. Ezzel a felfedezésel elkezdtek mélyebben érdeklődni Mexico iránt.

Környeztismeretből meg épp  Magyarország volt  a tananyag. ezért,  úgy gondoltam  kössük össze  a kettőt.

 

S előálltam javaslatommal, hogy készítsünk egy közös  könyvet a két  országról, hamár  ugyanazok a színek vannak a zászlójukban csak épp  fordított sorrendbe.
 

A könyvet is majd  két oldalról lehet vágiglapozni.  Ha  a  magyar vonatkozású részt akarja  valaki olvasni akkor  a pirosnál kezdi, ha  a  mexicoit akkor   pedig a zöld oldalán kell  kezdeni.
 

 

 



Szerencsére  volt  az iskolai könyvtárban mexicói  támájú összefoglaló,  tájairól, jellegzetességeiről népi viseleteiről. Számtógépen pedig kinyomtathattuk MEXICO térképét.

Nagy  lelkesedéssel  álltak neki az ismerkedésnek e tőlünk oly távoli  országgal.

Csodálatos érzés volt  nekem  újra ugyanazt a buzgalmat, odafigyelést, tenni akarást látni, ami annyira  ismerős volt  Freinet-es  osztályaimból. S újra megállapítottam magamban , hogy a FREINET pedagógia eszköztára képes aktiválni  bármilyen  helyzetű, hátterű gyereket.

 

Kizáróan szabadidős órákban  dolgoztunk  a könyvünkön. De ezen rövid idő alalatt is  egy sor  olyan  dologgal találkoztak ami remélem hasznukra lesz a későbbiekben.

 

• Megtapasztalták, hogy  a számítógép  ismeretek tárháza is,  nemcsak játék lehetőség.
• Különböző népek  kultúrájában vannak hasonlóságok és különbözőségek, de épp ezért  érdemes   sorba  venni  azokat.
• Egységbe  rendezve  az ismereteket önálló  alkotássá válik amit Ők maguk hoznak létre.
• Egy egyszerű játék is több lehet, mint azt az ember  elsőre  gondolná
• Ráirányították figyelmüket a külvilágra.  Észrevették, hogy  lépten-nyomon mexicói  ismeretekre   bukkantak (a napilapokban  áruházi prospektusokban)
• Megtanultak egy sor  olyan  dolgot ami közvetlenül nem tananyag ebben ez évben, de  jó kapcsolódási pont lesz  majd később ha újra felbukkan. (pl.  honnan való a paprika, paradicsom).
• Közben remekül érezték magukat, és  lelkesen rajzolták, írták , amit a  könyvükbe  szántak. ALKOTTAK.

Természetesen kitartó gyakorlásukkal  megszelídítették maguknak a  peonzát, s bemutatókat tartottak egymásnak. A játék heve  aztán lankadt, de  megmaradt egy  közös  emlék róla, a PEONZA könyv amit újra és újra  a kezükbe  vettek. Ezt én rajzoltam  ezt meg   x,y , milyen szép - de  jó volt  !

Itt  átlapozható a Peonza könyv mindkét oldalról

http://prezi.com/j0wqwki-ldpc/peonza-elmenykonyv-mexico-mini-projekt-2011/

 http://prezi.com/ufjnpbip4hug/peonza-elmenykonyv-magyarorszag-mini-projekt-2011/

e

TV-mese projekt

A MORZSÁK osztály újság kapcsán már  említettem a   TV mese  prokjektet, most viszont  részletesen  leírom, hogy  miért találtam ezt ki magamnak(magunknak ), s  milyen eredménye lett elképzelésem  megvalósításakor mindannak amit célul tűztem ki magamnak.

 

Az 1990- ben indult  osztályom már  a  4. csoport volt akiket tanítottam, így volt  némi tapasztalatom a magyar nyelv és irodalom tantárgy téma köreiről, és  azokról a  a nehézségekről amik  rendre  jelentkeztek gyerek csoporttól függetlenül egy-egy  anyag részt illetően.

 

A színes televízió általános elterjedésével, az iskolai mese anyag enyhén szólva nem ragadta magával a  gyerekeket. Unalmasnak, bizonyult számukra  a  televíziós mesék inger halmazával szemben. Ezért  arra  az elhatározásra  jutottam magammal, hogy nekem kell a gyerekek élményszintjéhez közelebb  mennem, mert . reméltem, hogy így könnyebben szót fogunk érteni egymással.

 

 

 

Nyári felkészülésem során elhatároztam, hogy mielőtt bármit is tennék e téren, először is  a szülőkkel fogom megbeszélni elképzelésemet, hiszen.  Ők  azok, akik nap mint nap találkoznak a tv mesékkel,  és hatásaikkal. Így  a szülőkkel  megegyezve, sőt  a segítségükkel jött létre a projekt.

  

Szerencsére az iskolai könyvtárban  már volt  videó nézési lehetőség, minden  nap egy mesét közösen megnéztünk a gyerekkel, s  feldolgoztuk egy   élmény könyvbe a látottakat. Én már  jó ideje  nem foglalkoztam  a tv mesékkel  így  nem voltam kondicionálva  arra az inger mennyiségre  ami  a televízió által éri az embert. Tehát  eléggé  hasonló  helyzetben voltam tanítványaimmal, ami a kiszolgáltatottságot jelenti, ebben  az esetben a kép és szöveg anyagot illetően.

 

A látottakat minden esetben megbeszéltük és rögzítettük is   élmény könyvünkbe rajzokkal  szógyűjtésekkel  rövidebb hosszabb  írásokkal. S természetesen  én mindig azt is figyeltem, hogy  hogyan tudok kapcsolódási pontokat létrehozni az Ő  élményeikhez , ismereteikhez az én feladatomat , érték rendemet tekintve.

 

Így nekem  valóságos ajándék volt  az utolsó mese (Tini nindja teknősök) Raffaleló-ja, Leonardo-ja, Donatello-ja és Michelangeo-ja. Igen könnyű dolgom volt  mert  a legegyszerűbb módon  kapcsolhattam olyan műalkotásokat  a nevekhez, ami  a gyerekeket is őszinte  csodálattal töltötte el.

 

A mesék mindegyike   nagyon  fontos beszélgetéseket eredményezett, ahol a lényeges  elemeket közösen gyűjtöttük össze, s bizony azok többnyire  a klasszikus mese elemekkel  megegyezőek voltak  , modern   köntösbe és   modern képi világba  öltöztetve,

 

 Az akkori KDF pályázati beszámolómnál pontosabban  nem tudom ma  sem  megfogalmazni tapasztalataimat ,élményeimet. Így  az alábbi prezentcióban  teljes szövegével  közreadom.

 

http://prezi.com/7mceiqrhksnz/tv-mese-projekt-szoveges-osszegzes-1991/

 

Ezt a projektet természetesen  követtee a   klasszikus és tankönyvi mesék feldolgozása, nagyon jó hatásfokkal és feladat hárítás nélkül.

 

Itt a TV mese  projekt élmény könyve "lapozható át"

http://prezi.com/i3ms8btvomli/tv-mese-projekt-1991/

 

 

 

 

 

 

 

 

Az első adaptációs év (89/90-es tanév) összefoglalása

A Freinet pedagógia adaptációjának első évéről be kellett számolnom a   a KDF pályázat  értelmében. Így  erről az évről van  egy tárgyszerűnek mondható beszámoló. Amiben a lényeges elemek  kiemelésével összefoglaltam mindazt amit eredménynek  tekintettem. Mivel a  pályázat terjedelme  meghatározott volt, így  valóban  csak a  legfontosabb  tények  kerülhettek bele. 

A 4.a  osztály termének ajtaja 1988/89 (közös munka)

Amikor  elkezdtem a  Freinet pedagógia adaptálását még a rendszer váltás előtt voltunk. Ez talán a  pályázathoz mellékelt képanyagon tükröződik leginkább. A gyerekek közül a  -már korábban említett  erdészeti nevelő otthon  gyermekei - még köpenyben  jártak  iskolába. A következő évben. már ők sem.  Apróságnak tűnik   most, de akkor ez fontos változás  volt  gyerekek életében. A köpeny egyenragosító törekvése egyébként sem vált be a megelőző 30 év  alatt. Nagy megkönnyebbülés volt saját ruhájukban járni a  nevelő otthonosknak is  a későbbiekben. 

A másik - talán a mai ember  számára érthetetlen- nagy horderejű dolog volt  akkoriban, a tantárgyak közötti kapcsolatok összefogása  egy nagyobb témakörbe.

Mindig  igyekeztem csak annyiban és ott változtatni a hagyományos  rendszerhez képest, amit úgy éreztem  képes  vagyok koordinálni, amit képes  vagyok megszervezni, véghezvinni teljes  egészében. Tehát kis lépésenként haladtam.

De Freinet  gondolkodása  a pedagógiáról  ebben az esetben is beigazaolódott!

 "Nem fontos egy időben  minden  technikát alkalmazni, de összetételük logikáján  el kell gondolkodni.

 EGY nevelési módszer megváltoztatásával olyan lépést teszünk meg, amely  esetleg szükségszerűen maga után vonja a többi eljárási  mód megváltoztatását is."

Celestin Freinet (Ősz Gabi ford.41.old)

Attól, hogy a technika és rajz tárgyakat  másként  kezdtem oktatni, illetve , attól, hogy  a  beszélgető kör   bekerült  napjainkba hamar nyilvánvalóvá vált, hogy  a tanítás más  területein  is új  formákat kell használnom, ha hiteles  akarok maradni magam és a gyerekek  szemében is  természetesen.

Az első  év tulajdonképpen  arról szólt, számomra,  hogy a felmerülő belső konfliktusaimat  hogyan és mely  Freinet eszközzel  tudod "orvosolni" Nem volt   sima, és göröngyök nélküli ez az út. Átolvasva  akkori töprengéseimet- naplózásomat- bizony  sokszor  megfogalmazódott bennem, hogy  hogyan tovább, ha  a poroszos módon nem akarok dolgozni? A megoldásokat persze   mindig egy újabb "Freinet eszköz/technika  bevezetése hozta  meg.

Egy egyszerű példa erre. A beszélgető körök és  különböző előadási lehetőségek nagyon kedveltek lettek a gyerekek számára, de a 32  gyerek  rögzített idő keretben, tele közölni valóval, és a ráfigyelés örömével  akár  az egész napot  erre tudták volna fordítani.    Ez természetesen nem  volt járható út. S konfliktusokat generált, időről időre, Tehát  kellett egy olyan   eszközt találni amivel meg kellett oldani ezt a problémát. Így felajánlottam az x-dik megállapodás-újabb konfliktus után, hogy  jelöljünk ki fix időpontokat a szabadidős részből amikor sor kerülhet csoportos, vagy egyéni  előadásra, bemutatóra. Természetesen korábban is tudtam, hogy Freinet pedagógiájában  a heti tervek fontosak, de itt kapott értelmet a bevezetése. Volt egy konkrét probléma  amire  megoldást  adott. ez az eszköz. Erre a kis  táblára mindenki felrakta a maga által díszített csipeszét (csoportok a köreiket) ha  be akartak valamit mutatni, s időt atláltunk rá.

Hasonlóan került be  a munkakártyák  rendszere,  használata  az életünkbe. (88-89-ben még egyáltalán nem lehett olyan  kézműveskedésre inspriráló  könyvecskéket kapni mint manapság, így nagy újdonság volt  a  gyereknek egy egy munkakártyám)  Voltak   akik képesek  voltak  rövid magyarázat vagy megmutatás  után önállóan is meghajtogatni amit  választottam tananyagnak. Mások mellé oda kellett ülni, s ugyanakkor  z-nek y-nak is segítségre lehetett szüksége  a munkamenet egy egy   fázisában. Nem beszélve arról, hogy  szabadidőben is  lehettet  pl. hajtogatásokkal   foglalkozni. Ezt lehetetlen egy embernek  követni, segíteni. Erre   volt jó a a - tárgy alkotó -munkakártya  , ahol  a munka  fázisait meg lehetett  bármikor nézni. Innen   "kúszott" be az irodalom és környezetismeret, rajz,  nyelvtan és matematika  órákra. Segítve a munkámat a differenciálás,   az önálló munkavégzés  tanítása terén. Nem  volt  vita  a munka végzést illetően attól  a perctől, hogy mindenki maga választhatta ki melyik  feladatot végzi el.

A Freinet  pedagógia nagy előnye az is, hogy nem magányos  műfaja  a tanításnak, Természetes  módon kapcsolódhatnak be  szakemberek egy egy adott feladatra. Így én és a gyerekek is örömmel vettünk részt azokon a  foglalkzásokon amiket  más  tanár/ esetleg más szakember, vagy akár egy - egy szülő ,   tartott.

A  különböző Freinet eszközök -akár önmagukban is  használhatóak, és - a pedagógusnak   egy olyan válasz rendszert is képeznek, amire  mindig támaszkodhat , ha problémája. konfliktusa adódik akár saját magával, vagy  a tanítványokat illetően.

A prezentációban  elolvasható a KDF pályázatra  benyújtott értékelésem 1989-ben az első adaptációs év tapasztalatait illetően

http://prezi.com/e_ehtwrvqzmw/az-elso-adaptacios-ev-198889-ertekelese/

Nass lap -iskolaújság-

A harmadik  gyerek csoport volt  ez az osztályom, amit Freinet pedagógia alapján  vezettem. Csiszolódtak az  eszközök, technikáim, voltak amik egyik osztályban hangsúlyosabb szerepet kaptak, mint egy másikban. Kiderült, hogy  sok összetevője  van a  sikereknek és  a kudarcoknak is. Ami egyik  osztályban remekül működött az  a másikban   lehet, hogy csak  bukdácsolva   haladt. 
Ebben az osztályban az újság készítés technikai oldala  olyan szintre emelkedett amit magam sem gondoltam volna korábban . Oka   elég egyszerű az ,hogy ebben az osztályban 4 szülő is  volt  akinek  a tényleges  újságkészítés és /vagy a számítógép használt  mindennapi  munkája  része volt. Így ezzel segítették az újságíró szakkörünket , de annak   tartalmi része   megmaradt a gyerek érdeklődési körében.

Nass-lap  címen  volt saját osztály újságunk  (amiből pillanatnyilag nincs  sajnos  egyetlen  példányom sem , -de remélem, hogy  kapok  majd  valamelyik  volt  tanítványomtól) - a szokásos technikai  szinten. Ebből  nőtt ki végül is  Az alsósok lapja, majd   pár hónap múlva  az egész iskolát képviselő Iskola újság.
Egyrészt ekkorra már   kollégák, és  az iskola  tanulóinak egy része  tudta, hogy  van évek óta van  az osztályaimnak  újságja, másrészt a kötelező óraszám emelés  miatt mindenkinek plusz órákat vagy szakkört kellett  választani  az alsóban. Én akkor  úgy gondoltam, hogy egy újságíró szakkört  vállalok,  az osztályom azon tagjaival akik korábban is  részt vettek az osztály újság létrehozásában . Így hetente 1 vagy 2 órát délutánonként   újságíró műhelyé alakultunk. Megbeszéltük, hogy mi legyen az újságunk  profilja, ki milyen  részét   vállalja a feladatoknak. Igazi műhely munka  volt. Segítséget kaptunk a szülőktől is , szerkesztésben, eleinte  a gépelésben is. Így kinézetében   egy nagyon dekoratív  , az akkori felnőtt újságokhoz már  hasonló  lap kerekedett ki. Állandó rovatokkal.


Az első (bemutatkozó)  példány még csak az  osztály  tagjainak írásaiból, rajzaiból állt, de hamarosan  kaptunk  bőven  írásokat  , rajzokat a többi  osztályból is, s  valóban az  iskola  újságja lett ily módon. Amit megvásoltak a gyerek az iskolában, ez  könnyítette az új s újabb számok  előállítási költségének előteremtését. Ez azonban nem volt  elég s szponzorokat is  kerestünk-találtunk, úgyhogy egy részét   tudtuk állni az előállításnak.

Ez már  kicsit hasonlított Freinet elképzeléseihez, az iskolaújság terén,  amit ő  a kommunikációs technikák egyikének   tartott.

Celestin Freinet ( Ősz Gabi fordítása 34.old.)

Ami az igazi haszna  volt,  az azonban  csak  évtizedek múltán  derült ki számomra, mikor  az egyik  volt  tanítványommal beszélgettem. Mamár  felnőttként, egyetemisták továbbképzésének szervezésével is foglalkozik -tanulmányai mellett-.
Szervező készsége , kapcsolatteremtő, tartó képessége  már kisdiák korában is  megmutatkozott. Az újságkészítő műhelynek is  kiemelkedően lelkes  tagja  volt. Mindig lehetett rá számítani, figyelemmel  volt  a többiek  munkájára, mindig tudta, hogy kinek  hol  tudna  segíteni. Képes volt átlátni gyerekfejjel is az egész  folyamatot.
Olyan területen tudott kiemelkedő lenni ami a szokványos iskolai  keretben  elő sem jöhetne.

A Nass -lap,  iskolának  bemutakozó példánya (első száma)  itt  megtekinthető

http://prezi.com/pyinfnojc1jh/nass-lap-1997-oktober-bemutatkozo-szam/

MORZSÁK- osztályújság- 1992.

1990 szeptemberétől új  osztályt kaptam, mégpedig első osztályt, mivel  volt  tanítványaim ötödikesek (felső tagozatosak) lettek.

Új osztályomat  a Freinet pedagógia még szélesebb alkalmazásával vezethettem.

Furcsa  mód épp ebből az osztályból csak egyetlen újság maradt meg  nekem. Aminek már  a  neve : MORZSÁK.    Az újságba  valóban  az élmény könyvekből kimaradt morzsák kerültek bele. Ebben az osztályban az élmény könyveknek volt nagyobb tere a gyerekeknél. Viszont az osztály újság egyetlen  példánya arról tanúskodik, hogy már  másodikos  korukban is volt  aki  vállalta  a szerkesztést. Persze segíteni kellett még, de  már  képesek  voltak felelősséget vállalni  valamiért  amit fontosnak tartottak.

Ez  egy tematikus újság, ami az akkori TV mese projektünkhöz kapcsolódott -erről később majd  részletesen írok -, viszont jól látható, hogy határozott véleményük volt , de azt kiegészítették könyvekben olvashatókkal.

Nekik is  nagyon fontosak voltak  a műalkotások. Az újságba bekerült   műalkotások az Ő kéréseik nyomán kerültek a lapokra. Az a nap  nagyon  élesen megmaradt  bennem.  A korábban már  többször  lapozgatott  MŰVÉSZET TÖRTÉNETE  sorozatból válaszhatott ki mindenki egy műalkotást amit lefénymásoltam  számára (fekete-fehérben). Megható volt, hogy  milyen fontos  volt számukra  az, hogy  "birtokolhatták" a  szobor, vagy  festmény  fénymásolatát. 

Az újság maga  hasonló  módon készült mint  korábbi osztályom  MI ÚJSÁGunk -ja , kézzel írva, rajzokkal "fűszerezve" , fénymásolással.

Aki évtizedeket tanít, az tapasztalja, hogy minden  osztályának sajátos  arculata van. Ahogy nem lehet ugyanazt a tananyagot sem  egyformán tanítani két  párhuzamos osztályban sem, nincs  két egyforma irányultságú osztály sem.

Két dolog azonban minden  osztályomban ugyanazt a hangsúlyt  érte el! Mégpedig képzőművészeti alkotásokra figyelés, azok  értékelése!  Függetlenül a szülői, vagy kulturális háttértől, elemi erővel hatott  az évtizedek alatt minden  osztályra.

Másik pedig a saját  alkotásaik fontossága. Osztályaimat mindig a  tanítványaim munkái  díszítették. Ez már  a Freinet pedagógiával  való megismerkedésem  előtt is fontos volt  nekem, de akkor még csak annyit tettem meg, hogy a kötelezően kiteendő demonstrációs táblákat   egy falra  csoportosítottam, hogy a többi helyet a  diákjaim munkái tölthessék  meg. A Freinet pedagógia hivatalos bevonulásával  minden  falfelületet átvehettek  a gyerekek munkái

1990 szeptembere már a rendszer váltás utáni időszak, s a szülők maguk  dönthettek arról, hogy gyermeküket Freinet osztályba vagy  hagyományos  rendszerű osztályba  szeretnék-e  íratni.  Két osztály jött létre , egy  hagyományos  és  az én Freinet-s első osztályom  24 fővel. 

Négy éven át  tanítottam Őket. Sajnálom, hogy csak ez az egy újság maradt  meg  ebből az időből, viszont az élmény könyvek pontos  képet fognak mutatni egyéniségeikről. s közösségükről 

Az újság teljes  terjedelemben  itt megtekinthető

http://prezi.com/ipe19_be7mcy/morzsak-osztalyujsag-1992/

a MI UJSÁG-unk -osztályújág- 4.oszt 89/90-es tanév

Az első szám  sikerén felbuzdulva  következő tanévben 4 újság is elkészült. Már  volt egy tanuló  aki magára  vállalta, hogy összegyűjti a  írásokat, sőt kis  csapatot  hozott létre  maga köré  akikkel együtt végezték az újság anyagának összeállítást, majd  a fénymásolás utáni  szortírozást, összekapcsolást is.

Az írások  -mint az előző számban is- a saját életük eseményeihez, érzéseihez kötődnek.

Bármi bekerülhetett amit Ők  fontosnak , közreadásra méltónak tartottak. Így  békésen megfér az álmok mellett egy esemény, vagy táj leírása, csakúgy mint  valamely  tananyaghoz kapcsolódó érzés, gondolat  versbe öntése.

 Megismerkedtek neves  festményekkel, szobrokkal a munkakártya illusztrációján, vagy  nagyobb  reprodukciók által. Fontos  megjegyeznem, hogy ebben az időben még csak fekete -fehér könyvekből tanultak a gyerekek.

Írásaikban  megjelenik  hogy  számukra  nagy élmény volt a műalkotásokkal való találkozás. Csakúgy mint az apukájukkal, anyukájukkal megélt közös programok, vagy  valamely természeti  jelenség megfigyelése, beengedése  élményeik  tárházába.

Különösen  fogékonyak voltak  a versekre, mélyen megérintette  sokukat egy  -egy jó vers a tananyagból. S megosztották egymással, az újság lapjain keresztül, hogy milyen élményt, érzést  hozott fel az adott  vers bennük.

Ezek az újásgok  más szempontból is lenyomatai a 80-as évek végének.

Megjelentek  olyan  újságok a piacon, amelyekkel korábban nem igen találkozhattak a gyerekek. Pontok összekötésével  előallítható képek, s a televiziós vagy ismert mesék figuráinak színezhető változatai. Ezt a  gyerekek  rögtön integrálták saját   újságjukba, betéve  saját maguk által  előrajzolt ilyen  oldalakat

A négy számból készített válogatásom itt  tekinthető meg.

http://prezi.com/vzkdvwp7_elx/v-alogatas-a-mi-ujsagunk-osztalyujsag-8990-ben-megjelent-4-szamabol/



Az első osztályújságunk 1989 június

A Búbánatvögyi Freinet táborban átélt  élmények  új utakat nyitottak meg számomra a gyerekek nevelése, oktatása  terén. A tanév hátralévő  két és fél hónapjában  a beszélgető körök rendszeressé váltak, s belőlük  nőttek ki a továbblépés   csírái is.  Az osztály csaknem fele az erdészeti  alkalmazottak gyermekeiből állt, így  természettel kapcsolatos ismereteik, sokkal árnyaltabbak, gazdagabbak voltak mint bármelyikünké.

Természetesen a  falusiaktól sem  állt távol a természet szeretete minél  teljesebb megismerni vágyása, hiszen  életük szerves   része  volt a háziállatokkal, kerti munkákkal, egyáltalán a természettel  való állandó  kapcsolat.

Nem kellett tehát  közös  nevezőt keresni az osztály  tagjainak ahhoz, hogy értsék, elfogadják egymást. Áradt  belőlük a  rengeteg ismeret , mondanivaló. Egymás után születtek a jobbnál jobb írások,  s  ráadásul kíváncsiak is voltak egymásra. Alig egy  hónappal a  Búbánatvölgyi saját élményű tanulásom után, már  nemcsak a beszélgető körökben láttam lehetőséget az adaptálást illetően, hanem   úgy gondoltam, hogy  elkészítjük az első  osztályújságunkat is.

Nem volt semmilyen nyomdánk, de még írógépünk sem. Ezért, úgy gondoltam hogy a technika akkori legmodernebb eszközét - ami a szülők által  már elérhető  volt-, a fénymásolót  fogom eszközként  erre  használni.

A gyerekek leírták  vonalas, vagy sima lapra  írásaikat, amiket  be  akartak tenni az első  számba,  én meg egy szülő segítségével  fénymásoltattam számukra. Természetesen ez   fekete  fehér volt, de  eleve   úgy terveztük, hogy mindenki majd  saját magának kiszínezi a benne  lévő kisebb nagyon rajzokat., s  így  mindenkinek lesz színes újságja. Közben elolvashatja, a szövegeket, így  megismeri mások gondolatait, érzéseit is.

Ebben az időben 3  tanuló is hosszabb betegség miatt nem jött   egy ideig iskolába, s  azt  gondoltuk, hogy az újsággal  meglepjük őket is, hagy  érezzék, gondolunk rájuk is.  

Négy  fő része  volt  az első számnak:

• Egy  bemutatkozós rész, de  nem hagyományos  módon, hanem  valamilyen  állat, növény vagy tárgyként. Nagyszerű  írások születtek, amik 23 év távlatából   még  értékesebbek is, mint ahogy akkor  felfogni voltam képes, hiszen  természetes  volt számomra, hogy akár   fűszálként, vagy verébként  mutatkozzon be egy  tanuló,  Azt hiszem mamár ez nem  nagyon lenne  elképzelhető. Olvasgatva az akkor készült jegyzeteimet, van még egy fontos   különbség az akkori és  ami gyerek között. S ez utóbbi,   a mai viszonyokra  pozitív mindenképpen. (89-ben  még a poroszos, autoriter  pedagógia  volt az úr) Ennek ismeretében érthető meg talán az a  pár  mondat igazán, amit a KDF: (Közoktatás Differenciát Fejlesztésére) küldött pályázatomban leírtam" Tanulóim akik naponta gyakorolhatják  az önálló döntések szabadságát, rendszeresen megkérdezték jó ideig, hogy leírhatják-e   a tananyaghoz nem kapcsolódó érzéseiket, gondolataikat. Tették ezt annak ellenére, hogy igyekeztem minél több lehetőséget adni erre  a feladatok megfogalmazásakor"
• Másrészt AFRIKA.  Ami  a Sivatagi Show című  film megtekintése  s kapcsán került  közös élményeink közé. Nagy hatással volt   rájuk.

• Saját  mesék, versek amik spontán   íródtak meg szabadidőben

• Valamint egy melléknév és főnév gyűjtemény is ami a nyelvtan tananyaghoz  tartozóan  jött létre, s  azokat a szavakat tartalmazza  ami számukra  valamiért  fontos  volt akkor  az  adott  témában   
• Szólnom kell pár szót a helyesírási hibákról is amik fellehetők egy-egy  írásban. Egyfelől igyekeztem mindig javíttatni velük, de  arra  is  figyeltem, hogy ne vegyem el a kedvüket az írástól, magától. Nem volt   kizáró ok az újság lapjaira kerülés a hibátlan  helyesírás. Nem a  legjobbak  újságja lévén, hanem  közös   újságunk volt. A helyesírási hibák javítására volt egy   ellesett - de  nagyon jó  módszerem, mégpedig, az, hogy a hibás  szót valamilyen képpé alakítottam át, aminek fölébe, vagy mellé  írták a helyes  szóalakot. Pár  példa  erre  is található az újságban.- Hamar megszerették ezt  a módot és  alkalmazták  saját maguk is.  Így  marad egy  finomított figyelmeztetés is, de a hangsúly a javításon, jobbításon van.

Az első  A  MI ÚSÁG unk  a prezentációban  olvasható

http://prezi.com/p83ozf1crppv/mi-ujsagunk-1sz-1989/